Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1886
24 közügyeket, politikát, társadalmi kérdéseket tárgyal. Az ily toast természetesen a valóságos szónoki mlihöz áll közel, programot ad, fejteget, állapotokat rajzol, s igy az előbbitől terjedelemre is különbözik. A legkedveltebb s nálunk is leghasználtabb a derült toast. Ez a leggyakoribb a legritkábban szokott sikerülni. Ily fajta jó toast valóságos ritkaság, s nem egy tapasztalhatta már, hogy a toastok sokszor nemcsak hogy nem emelik, de megrontják a hangulatot, ügy vagyunk a legtöbb ilyen toasttal, mint midőn egy nem sikerült, legább minket nevetésre nem indító adomát hallunk; a dolog lényege megkövetelné, hogy nevessünk, de a sikertelenség nem engedi, hát erőltetjük a mosolyt s ez kényszer helyzet, mely a derültséget megöli. A derült toast lelke: az újság, elmésség, könnyűség, rövidség, humor. Az újság a figyelmet ébreszti fel, érdekeltséget kelt. Az újság alatt nem valami még fel nem fedezettet, nem mondottat értünk, hanem olyat, a mi nem általánosan ismert, s azért a reminiscentiak érdekes olvasmányainkra, élményeinkre hálás bekezdések. Az elmésség az ellentétes tárgyak között is rokonságot fedez fel, a váratlan fordulattal meglepetést szerez. A humor a kellemes hangulatnak lesz a fölébresztője. A derült ’ toast a pillanat gyermeke, szellemi röppentyű, mely egy pár perezre érdeklődővé tesz s talán meg is nevettet. Ha a hallgatóság a nehézkes vagy mesterséges szerkezeten észreveszi, hogy a termék otthon, nagy kínnal készült, a hatásnak vége van. Sok toast betegségének diagnosisa rendesen ez: az eleje jól ismert citatum, de azért jó, a vége is jó, mert a jó kívánságot csak nem lehet elhagyni, a közepe vajúdik, nem tud az elejéhez és végéhez kapcsolódni, elmésség, könnyűség egyáltalán nincsen benne. Némelyik még is, akarata ellenére is megnevettet, nevetünk ha a szónoknak a következő gondolat nem jut az eszébe s ő e esonkasághoz a jól ismert befejezést hozzácsatolja, vagy ha egy hatalmas érthetetlen ugrással a végén terem.
