Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1886
23 raézt s szinte fulánkja legyen. Itt már nem csak megengedhető, de kívánatos is, hogy az indulatokra is appelláljunk. Kitűnő példákat nyújt erre nézve Livius. Ott olvassuk, hogy a hires hadvezér Hannibal, az Alpok tövében igy buzdítja az ezer viszontagságtól már megrongált seregét: „Vobis necesse est fortibus viris esse et, omnibus inter victorium mortemve certa desperatione abruptis, aut vincere, aut, si fortuna dubitabit, in proelio potius quam in fuga mortem oppetere. Si hoc bene fixum omnibus in anima est, iterum dicam vicistis: nullum contemptu mortis telum ad vincendum homini ab diis immortalibus acrius datum est.“ Ha a sir szélén megtartatni szokott gyászbeszédekre gondolunk, lehetetlen hogy e beszedek létjogosultsága vagy legalább megtartásuk módja felett ne támadjanak aggályaink. Mi az ilyen beszédnek tárgya rendesen? Megemlékezés az elhaltról, érdemeinek feltüntetése, figyelmeztetés arra, hogy ez közös sorsunk, és kimaradbatatlan megsiratása a rokonoknak, jó barátoknak. Minél többen sírnak, annál jobbnak mondják a beszédet. Néhol az egyes családtagoktól, rokonoktól, jó barátoktól külön búcsúztatják el az elköltözöttet. A sírás és fájdalom természetesen csak fokozódik és gyakori az eset, hogy ájulások fordulnak elő. Kérdjük most, van joga a szónoknak a fájdalmat tetézni, a veszteség által sújtottak szivét uj kínnal tölteni? A szónok ilyen esetben lehet vigasztaló, az érdemek feltüntetése által lehet a szépre jóra és igazra oktató — de könnysajtoló nem. Legvégül társadalmi mulatságaink fűszeréről, azon apró felköszöntőkről kisebb beszédekről kell megemlékeznünk, melyek toast (ejtsd : tohszt) nevezet alatt összejöveteleinknél, ünnepélyes közebédeinknél és közvacsoráinknál szinte elmaradbatatlanok. Három fő faja van: a komoly ünnepélyes felköszöntő, az angol after-dinner-speeches toast s a derült felköszöntő. A komoly ünnepélyes toast kiváló személyekhez vagy általában a felköszöntendőhöz fordul s állásuk vagy érdemeik rövid föltüntetésével a toastirozó az ünnepelt egészségére üríti poharát. Eleme a rövidség, világosság s az érzelem bensősége. A körmondatos, incisumokkal bonyolított, vagy az értekezésszerü és fejtegető szerkezet a toastnak igen rosszul áll. Többnyire alkalmas citátumból, általános igazságokból indul ki s rövid futásában ódái lendülettel ér véget. Az angol after-dinner-speeches toast, már sokkal tágasabb körben mozog. Az angol a közebédeknél közvacsoráknál is,
