Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1886
22 érdemnek vagy az állásnak adjuk e megtisztelést. Ha az érdemnek adjuk, mondjuk el őszintén az itnnepeltnek elismerést érdemlő tetteit, valljuk be köszönetünket férfiasán, mutassunk rá az ttnnepeltre mint követendő példára, méltányoljuk azon tényeknek, eszméknek fontosságát a melyekről szó van s lesz az üdvözlő beszédnek igaz tartalma, lesz nemesitő hatása, lesz érzelmeinknek alapja. Ha a személynek nincsenek olyan kiváló érdemei, melyek közméltánylást érdemelnének, de állása, melyet újonnan elfoglal kiváló, úgy ha ez állás fontosságáról, ez állással járó kötelmekről beszélünk, ha azon reményünknek adunk kifejezést, hogy az ünnepelt magas állását, befolyását a közjóra fogja fordítani, meg menekülünk az üres dicséréstől, beszédünk felvilágosit és nemesit, s az ünnepeknek nem lesz alkalma a reá „pazarolt dicséretet,“ publice cl nem ismernie, nem lesz alkalma alapos helyreigazításokat tennie. A bók nem a szónok szájába való. Ugyanez elvek állanak az úgynevezett beigtató beszédekre is. A megnyitó és bezáró beszédek tárgyát az illető társulat, gyülekezet vagy gyűlés czéljai, működése s az elért eredmények szolgáltatják. A szónok itt határozott tartalomhoz van kötve. Nincs szüksége arra, hogy általánosságokban tévelyegjen, hogy, a mint az igen gyakran tapasztalható, nagy kerülő utakon keresse a megfelelő gondolatokat. Minden társulatnak czéljai vannak, ezen czéloknak szükségességét, fontosságát kimutatni, a czélok elérésére alkalmas eszközök felett érdemlegesen disse- rálni, az akadályozó vagy előmozdító körülményeket feltüntetni, az elért eredményekről igazságosan számot adni, ez a legmegfelelőbb eszmemenet. Ha a képzett szónok ezeken felül talán uj irányt akar adni, ha tapasztalatai, olvasmányai tanulságait feltünteti, ha a tudománynak, az iparnak, kereskedelemnek uj vívmányaira figyelmeztet, ez minden esetre nagyon fogja a beszéd értékét emelni. Hosszú történeti reminiscentiák rendesen unalmasak; olyan tényeknek, eseteknek aprólékos részletezése, statistikai kimutatása, melyeknek semmi fontosságuk nincs, nemcsak felesleges időpazarlás, hanem bizonysága annak, hogy a szónok nem tud a lényeges és mellékes dolgok között különbséget tenni, hogy eszmeszegény, mert igazságok, czélok, elvek, irányadás helyett közönséges dolgokba takaródzik. A katonai beszédekről azt lehetne mondanunk, a mit az epigramm követelményéül állítottak fel: bírjon kis testtel, rejtsen
