Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1886

21

keresztül vitele soha igaz képet nem fog nyújtani. Az akadémiai szónok bizonyos tekintetben történetíró is, a ki előtt a fentinél magasabb és helyesebb elvek lebegnek.

Az alkalmi beszédek osztályába az üdvözlő, megnyitó, bezáró, beigtató, búcsú, katonai és iskolai, ünnepi és gyászbeszédeket sorozzuk. Mint e beszédfajok neme is sejteni engedi, ezen alkalmi alkotásoknak czélja valamely helyzetnek, állapotnak illustrálása, hangulat keltés, érzelmeknek nyilvánulása. Ezen beszédfajok azok, a melyeknél a szó hatalmával a legtöbb visszaélés történik. Sok alkalmi szónok beszédje valóságos phrasis conglomeratum.

Vannak a kik az alkalmi szónoklatoknál ezen elveket követik 1) mindenek előtt egy pár nagy mondás hires emberektől (citátum), 2) dicsérni minden áron, 3) a hála és elismerés vagy a bánat csillogó, de minden esetre virágos vagy bánatos szavaiban kifejezést adni a sokszor csak a szavak árjában létező érzelmeknek.

De a határozott eszmei tartalom sehol sem lehet mellékes. Gladstone hires angol államférfin még az egyes tényeket is magasabb eszmékre szereti visszavinni. Midőn őt a magyar tudományos Akadémia tagjai közé választotta, 1873. jnnius 30-áról kelt levelében a többek közt ezeket irta az Akadémia akkori nagy érdemii elnökének:

„Az én szememben ennek, a személyes kitüntetés mellett magasabb rendű jellege is van, mert azon testvériességre mutat, mely a tudomány gyarapítására s az elme művelésére czélzó minden törekvésnek sajátja; és én őszintén remélem, hogy a müveit világ különböző országai és fajai között minden ily természetű kötelék erősbödni fog napról napra.“

Az érzelemnek, indulatnak csak akkor van értéke és értelme, ha azon tények és eszmék társaságában jelenik meg, melyeknek szülötte. Csak ott keletkezhetik érzelem, a hol erre elegendő képzetek vannak. A határozott eszmei tartalom itt főszerepet játszik. Az alkalmi beszédek némelyikénél a hallgatónak okvetetlen arra kell gondolnia, hogy nehéz időket élünk. Avagy nem a nehéz időn tanúja az, ha magát az élést is már kitüntetendő érdemnek találjuk ? Az eredményes, önfeláldozó működés mindig megérdelmi a kitüntetést, de a hol ez nincs, ott az ily ünnepély, csak gyöngíti az emberekben a való érdem iránti érzéket. Arra felé hajiunk, hogy ma-holnap egy éves jubileumokat fogunk rendezni.

Az üdvözlő beszéd több mint puszta illemtény. Vagy az