Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1886
18 A rendkívüli idők szokatlan hangjának meglepő példájával találkozunk, Kossuth Lajosnak történeti nevezetességű beszédjében, midőn 1848-ban, a haza veszélyben léte kimondatott. „Úgy érzem magamat, igy kezdi, mintha Isten kezembe adta volna a tárogatót, mely fölriaszsza a halottakat, hogy ha vétkesek és gyöngék, örök halálba visszastilyedjenek, ha pedig van ben- nök életerő, örök életre ébredjenek. Önöknek uraim, Isten kezükbe adta a mai határozattal, melyet indítványomra hozanda- nak, határozni e nemzet élete, e nemzet halála fölött.“ Ha ezek után kérdjük, helyeselhető-e a politikai szenvedély, csak azt kérdjük, helyes-e az indulatoskodás? Az igazság és a bizonyító erő szempontjából azt kell felelnünk : nem, de mert emberek vagyunk, ki nem kerülhető. Miután a politikai szónok kézzel fogható igazságokra alig támaszkodhatik, általános érvényű s megdönthetetlen bizonyítás helyett, a legtöbb; esetben csak is tiszta meggyőződésére van utalva. De a midőn a politikai szónoktól első sorban is tiszta meggyőződést követelünk, elvárjuk, hogy tiszta meggyőződését, a mennyire lehet az ész fegyvereivel bizonyítsa és védelmezze. Határozott tanulmányt, tapasztalatokra támaszkodó ismereteket kívánunk itt is. Nagyon természetesnek találjuk Zichy Antalnak „A szónoklatról“ czimü értekezésében előhozott azon követelményét hogy: szóljon kiki ahhoz a mihez legjobban ért, de épen nem helyeselhetjük azon, úgy látszik a sophistákat mintául vevő figyelmeztetését, hogy : „s azokban, a mikhez csak sejt, leplezze el ügyesen tudatlanságát, ebből mindig kevesebbet áruljon el, mint bevall önként“ Igen tisztán fejtette ki br. Eötvös József a politikai szónok feladatát, a midőn „Gondolatok“ czimü remek müvében, azt a megdönthetetlen igazságot illetve elvet állítja fel: Első kötelessége minden embernek, ki a közéletben részt vesz: tisztán kimondani meggyőződését azon esetben is, ha ez által állását is veszélyeztetné; de a másik nem kevésbbé fontos kötelessége az: hogy ha meggyőződését kimondva, arra hogy az elfogadtassák, semmi reménye sincs, magát alárendelni tudja. A meggyőződés nyílt, férfias kimondása az általános hangulattal, a közvéleménynyel, a nagy emberekkel szemben, nem mindennapi dolog, szinte csodálnunk kell Gyulai Pált, a midőn Kossuth Lajos azon nyilt levelére felel, melyet Kossuth Deák Ferencznek halála alkalmából Helfy Ignácznak irt. Elmondja
