Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1886

19

Gyulai,*) hogy: „Valóban a levél sok szónoki erővel van Írva, bár nincs meg benne a valódi szónoklat egyik fő tulajdonsága: az igazság komoly és őszinte szeretete. Itt-ott igen is kirí belőle az affectatio és színpadias pathos s a hol őszintébb az érzés, mintha a sebzett hiúság hangjait hallanék. Kossuth Deák koporsója felett emlékbeszédet tartva s mint Antonius Brutust dicsérve, midőn Brutus ellen izgat, már magában egész drámai jelenet.“ Nem lehet itt czélunk Gyulai Pál eme kritikájának elemzésébe bocsátkoznunk; nem is azért hoztuk fel, mintha e szigorú szavakat helyeselni akarnék; de felhoztuk, mint a meggyőződésnek a kor áramlatával, a közvéleménynycl szemben is nyilatkozó bátor nyilvánnlását. Különben Gyulai Pál maga az, a ki ugyanezen kritikának a befejezésénél Kossuth Lajosnak hervadhatatlan érdemeit fennen hirdeti, szórul szóra ezeket Írván: „ő volt az, ki a jobbágyság eltörlését diadalra juttatta, az 1848-iki törvényeket kivívta, s a vész napjaiban kétségbe nem esve, lelkesítette nemzetét, hogy védje múltja és jövője kincseit, mert ha gyáván veszt, mindenét veszti. Ez emléket, e hálát semmi sem irthatja ki a magyar nemzet szivéből.“

Az akadémiai szónoklat. A nagy gondolatoknak, nemes érzelmeknek, a tudománynak és az életnek, az ideálnak és reálnak harmonikus egyesítése az akadémiai szónoknak egyik legszebb feladata. Az akadémiai szónok nemcsak a tudomány nagy hatását festi, nemcsak a nagy eszmék diadalát ecseteli, nemcsak a követendő iránypontokat jelöli ki, de midőn nagyjaink emlékének áldoz, megerősíti, ápolja bennünk mindazt, a minek az elhunyt bajnoka volt, maradandósítja a nagy eszméket és elveket ; tanít és lelkesít. Az akadémiai szónoklat tárgyát, a Magyar Tudományos Akadémiának évi nagy gyűlésein tartott elnöki megnyitó és záró beszédek, valamint az elhunyt akadémiai tagok felett megtartandó emlékbcszédek képezik. A M. T. Akadémia alapszabályainak illefvc ügyrendje IV-ik fejezetének 11. §-a szerint, elhunyt tagjainak emlékezetét emlékbcszéddel linuepli meg, mely az elhunyt életét, munkálkodását és hatását szónoki előadásban terjeszti elő. E nemben már is meglehetős gazdag irodalmunk van. Az akadémiának czélja lévén a tudománynak és irodalomnak magyar nyelven való művelése és terjesztése, az egyes elnöki beszédek nagyobbára az e téren kivívott eszmékre, eredményekre terjeszkednek ki.

*) Emlékbeszédek. Gyulai P. 213. 1.

2*