Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1886
17 bebizonyítása nagyobbára lehetetlen, általános fogalmak, melyekkel ha experimentálunk is, constans, törvényszerű eredményeket soha sem nyerünk. A második akadály, hogy a politika azon tudományokhoz tartozik, melyekhez mindenki ért, vagy legalább szeret érteni, mint pl. a neveléshez, az orvosláshoz és a nyelvészethez, annél- kül azonban, hogy soknak csak egy kis fogalma is lenne ezen dolgokról. A harmadik akadály az érdek. Hajlandók vagyunk azt fogadni el helyesnek, a mi érdekeinknek legjobban felel meg. De még a legfőbb elvet illetőleg sincs közmegegyezés. Vannak a kik Machiavelli elvét találják helyesnek, a mely sem több sem kevesebb mint hogy: a morál elveinek a politikában nincs helye s hogy ki e mezőn magas czélok után fárad, minden eszközhöz nyúlhat. Minthogy azonban korunk elfogadta azt az elvet, hogy az államnak főczélja a többség jólétében keresendő, minthogy e szerint az individuumnak, az egyesnek a boldogsága és jóléte a fő, el kell fogadnunk azt is, hogy a politika a morál elveit kénytelen alkalmazni az államra. Nem szükség ehhez Macaulay- nak fényes bizonyítása, józan eszünk s morális érzetünk is csak ezt sugallja. Nagy akadálya a politikai szónoknak végre az is, hogy miután oly dolgokról szól, melyek őt is a legközvetlenebbül érintik, miután énjének, családjának, a városnak vagy a hazának boldogsága, jólléte forog koczkán, miután tehát oly képzetkörök támadnak fel lelkében, melyeket mindig hatalmas érzelmek kisérnek, könnyen elveszti nyugalmát, s a hideg argu- mcntálás helyett felkeltett indulataival dolgozik, s a meggyőzés helyett indulatainkat korbácsolja fel. Még az oly nyugodt philosophus szónok is, mint a hires Stuart Mill, kiről Gladstone angol minister 1868-ban azt mondta „Okvetlen kell, hogy slily- lyedt légyen a ház erkölcsi és értelmi hangulata, mert Stuart Mill nem vesz részt vitáinkban,“ még Mill is igy fakadt ki egyik beszédjében: „Hiszem, vádolni fognak, hogy fölizgatom önök szenvedélyét. Nem szégyenlem e vádat. Akarom fölizgatni a szenvedélyeket. Szenvedély nélkül soha sem érjük e fontos dolognak végét. A sokak szenvedélye kell hogy legyőzze a kevesek önérdekét. Ez a politikai szenvedély helyes használata. Helytelen használata az, ha az személyek ellen van irányozva.“*) *) Angol államférfiak és szónokok. György E. 2
