Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1886

15

Hiányos disserálástól; meg-megáll, kérdez, conversál, következtet, szemléltet, felkelti a régibb ismereteket, lelkesít, majd fedd, kritizál, az elmondottakat ismét a helyes formába önteti.

A Herbart-Ziller-féle nevelési irány, a jó nevelő-oktatástól a következőket kívánja meg:

a) Az anyag kiszemelése és elrendezése tekintetében :

1. legyen az anyag a növendék fejlődési fokához alkalmazott, azaz ismereti és tapasztalati körének megfelelő ;

2. legyen az olvasmányok anyaga tartalmilag is kittinő, azaz nemcsak olyan, mely bizonyos ismereteket közöl, hanem olyan, mely alkalmas az akaratnak, a jellemnek, a nemes érzelmeknek felkeltésére is.

3. osztassák az fel a kiszabott időhöz mérten kisebb egészekre, úgy hogy minden óra elé bizonyos czél legyen kitűzve; legyen arány e kiszemelt egység s az idő között;

4. legyen a dispositio átlátszó s a mennyire lehet a táblán graphikailag is kifejezve.

b) A tárgyalást, illetve a közlés módját illetőleg, a következők tartandók szem előtt:

1. Az ismeretközlést az érdeklődés felkeltése és az előkészítés előzi meg. Úgy az érdeklődés felkeltése, mint az előkészítés a tanulóknál — bizonyos fokban és nemben, még pedig különösen a tárgyalandó kérdést illetőleg, — már meglevő ismeretekre, tapasztalatokra, érzelmekre épít.

Az előkészítés kérdések és társalgás által fölébreszti, megerősíti, rendszerezi a tárgyalandó dologról már bírt ösmeretoket. s erre az alapra kezd építeni.

2. A tulajdonképi tárgyalás, ismeretközlés, mindig kisebb egészeket nyújt, ezen kisebb egészeket, — majd a feltett kérdésekre való felelettel, majd okoskodva, majd az újat közölve, azt a mennyire lehet mindig szemléltetve, — minden oldalról megmagyarázza s a részletekbe mélyed.

3. Több részlet után az együvé tartozók egybe foglaltatnak; ezen egygyé foglalást a tanulók saját szavaikkal többször elmondják, — mindenekelőtt tehát először az egyes tényeket, azután azok eszmei lánczolatát tanulják meg.

4. A tárgyalandó anyagból meríthető erkölcsi, vallásos, aesthetikai, grammatikai, stilistikai, rbetorikai, irodalom történeti igazságok levonatnak s axiómákban kifejezve, az elmondandó anyag közé ékeltetnek; de külön füzetben is rendszeresíthetők.