Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1886

12

félre hárítjuk, a leggyengébb s épen nem ajánlatos fegyver; mert vagy áll a vád, vagy nem; ha igen, úgy nem szűnik meg a vád, ba mi azt az ellenfélre fogjuk ; ha nem áll, úgy sokkal egyenesebb eljárás kimutatni a vád alaptalanságát, mint mit sem bizonyitva, a vádat az ellenfélre hárítani. Az ily eljárás a legtöbb esetben fogás, hogy az ellenfélt elhallgattassuk, de evvel egyúttal habár tacite, bűnösségünket valljuk be. A sophis- táktól örököltük azt a nem kevésbbé helytelen eljárást, midőn álokoskodással, cselvetésscl a hallgatóságot tévútra vezetjük. Az oly okoskodás pl. mint Epimenides mondá: „Minden krétai hazug“ — de ő maga is krétai volt, tehát hazudott s igy a krétaiak nem hazugok; de Epimenides krétai volt tehát nem hazudott s igy a krétaiak mégis hazugok .... stb. ez csak is játéknak engedhető meg. Ilyenek, az úgynevezett fogós kérdések, melyek elől, ha az álokoskodásban a hibát észre nem veszsztik, nem tudunk menekülni.

De ha a fogós kérdés olyan, hogy épen az igazság kiderítését czélozza, úgy az csak helyeselhető. Ilyen pl. Mill Stuart híres angol államférfinak a következő okoskodása.

Mill Stuart az irhoni bérlők ügyében tartott egyik parlamenti beszédében így okoskodik; „Ki készíté a földet ? Ha senki : kapta valaki ajándokul, szerzeményül, örökül vagy vételkép a teremtőtől'? Hiszen ezek más tulajdonjog czimei. Mi hát a földbirtok tulajdonjogi alapja ? A felelet mely közönségesen adatik, elég nekem ; én elfogadom. Bár senki sem csinál földet, az emberek adják annak használható tulajdonságait. Nagyon jól van, niucs semmi mit szólni ellene. De hát azt kérdem, hogy ezen jog, mely a föld javítása által származott, miért szorítkozik mindig azon személyre, ki először javítá azt ? Ha kell, hogy újra javíttassák és már valaki műveli is, az uj művelő nem szerez-e hasonló jogot ?“

Miután az igazság csak bizonyítást vagy czáfolást igényel, nem helyeselhető az a megszokott eljárás, melylyel az ellenfélt nevetségessé tenni iparkodunk. A nevetségessé tétel sértő, már pedig a szónok mint az igazság hirdetője, gunynyal megtorló bíró nem lehet. A gúny magvát egyéni bosszú képezi, van benne valami a kárörömből, gyűlöletből s a mi a legfontosabb, a legtöbb esetben elkeseredést szül. Hók ember bármit képes elviselni, csak ne tegyék nevetségessé. A szónok, ha igaz ügynek szószólója s az igazságot kiderítette, elégedjék meg az igazság győ-