Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1886
13 ijedelmével s annak erkölcsi esetleg anyagi következményeivel. Az ironia, sarcasmus, persiflage, ha általa a szeméi}7 tétetik nevetségessé, nem a nyilvános szónok kezébe való fegyver. Költött személyeknek nevetségessé tétele a színpadon, a regényben, a költeményben illő helyén lehet, mert az iró épen azon nemes intentióból teszi nevetségessé alakjait, hogy a komikus hősök példáján a nézők nevetve okuljanak. A szónoknak az okulás eszközlésére más eszközei vaunak. Az iró maga teremtheti alakjait, intézi sorsukat, birája lehet alakjainak, természetesen mindig szem előtt tartva az erkölcsi igazságszolgáltatást; a szónok való tényeket mond el, ismertet, véd, vagy czáfol — az igazságszolgáltatás más bíró elébe való. A szinműiró, a regényíró, a költő igazságszolgáltatásán a hallgatóság, a néző nem változtathat, itt befejezett ténynyel van dolguk, legfeljebb a kritikus szórja villámait; a szónok ügyét a hallgatóság, a közvélemény, a társadalom, a bíróság Ítéli meg. Ha meggyőzte e fórumokat s az ügy kivehető, a végítélet valamely határozat alakjában csak azután lesz kimondva. Az a szónok tehát, a ki beszédje fonalán, akár becsmérlés akár a gúny fegyverével, erkölcsi bírónak csap fel, idegen területre lépett, s meg nem engedett módon maga szolgáltat magának igazságot. II. A tartalom módosulása a czél és alkalom szerint. A társas érintkezés beszédje. Tudományos előadás. A nevelve oktató előadás kellékei. Az egyházi beszéd. Politikai beszéd, ennek kellékei. Akadémiai szónoklat. Alkalmi beszédek. Toast. A mit eddig a tartalomról általánosságban szólottunk, az a czél és alkalom szerint némi módosulást szenvedhet. A beszéd ugyanis a czél és alkalom szerint lehet: 1) a társas érintkezés beszédje, 2) ismertető tudományos előadás, 3) nevelve oktató előadás, 4) egyházi, 5) törvényszéki, G) akadémiai, 7) alkalmi beszéd. A társas érintkezés beszédjénél egyszerű, világos, értelmes előadást szeretünk. A szószaporitás és folytonos fecsegés itt is az ürességnek mutatója. Igazságszeretet, jellemesség, az illem- szabályainak s más véleményének tiszteletben tartása, kerülése a követelő modorú beszédnek, férfias őszinteség megnyerővé s bizonyos tekintetben meggyőzővé teszi beszédünket. A túlságos szívesség, előzékenység, az édeskés modor sok egyenes embert
