Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1885
35 győződést táplált a nyelv fontosságáról, mint sok koruukbeli nagyság a társadalmi vagy bölcsészeti tudományok művelői közűi. Csakhogy mi a nyelvelmélet ismeretére nézve előnyösebb helyzetben vagyunk. Annál kevésbbé lehet manapság számbavehető logikus, ki a nyelvi jelenségek mélyreható tanulmánya alól magát feloldva érezhetné*). Azt hiszem, fölösleges tovább hosszadalmasan részletezni: miként éreztetik a nyelvelmélet problémai megoldatlanságuk zavaró befolyását minden alkalommal, midőn a szellemi világot illető kérdések csak némileg is behatóan tárgyalandók. Csupán arra kívánunk még emlékeztetni, hogy a némely oldalról helytelenített, szűkebb értelemben úgynevezett stilistikai fejtegetések is, melyek czélja a nyelv különleges szépségeinek és finomságainak méltánylására vezetni, bármily szükséges és természetes gyakorlati értékesítésük, eredetileg szintén tudományos, tisztán elméleti érdeket szolgálnak. A ki valamely irodalmi termék aesthetikai értékéről magának számot adni készül, a ki tetszésének vagy nem tetszésének okait csak némileg is tudományos módszerrel kutatja, annak azon feltételeket is ismernie kell, melyek alatt a nyelv, mint kifejezésbeli eszköz, a művészeti hatás egyik tényezőjévé válhatik. Szóval a nyelv- elmélet egy uj oldaláról van itt szó. Az iskola erre vonatkozó magyarázatai nem a gyakorlatilag teremtő elmét bivatvák vezérelni, bár szó sincs róla, hogy ne gyámolíthatnák még ezt is. Kivételekre az iskola épen nem, egyes egyedül a tisztes átlagra számíthat; de mindenesetre meg kell adnia az alkalmat, hogy ez utóbbinak soraiban a jó Ízléssel amúgy is megáldottak puszta műkedvelőkből bizonyos fokig tudatos műértőkké képződhessenek, a többinek ingadozó Ítélete pedig az elméleti belátás által hovatovább határozottabb irányba tereitessék. Mily extensióban művelendő egyébiránt a nyelvelmélet ezen ága, hogy mellette az oktatás egyéb érdekei kárt ne szenvedjenek, az mindenesetre kérdés tárgya lehet; ellenben kétséget sem szenvedhet, hogy a középiskolák valamely fajának az enemű ismeretek közvetítését el kell vállalnia. A nélkül tehát, hogy a szakszerű nyelvészkedésre csak ügyet is vetnénk, nem hogy ellenfeleink vádja szerint netán *) Meggyőzően szól erről Mill Stuart id. m. I. k. első fejezetében, melynek czime: „Miért kell a nyelv elemzésén kezdenünk ?“ 3*
