Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1885
33 tételeket elemezze, vagy meggondolja, vájjon igazolta-e tartalmukat s alkalmazhatja-e észszerűen és következetesen“ *). Az első gondolkodó, ki módszerével az iíyformán össze kuszáit talajt a tudományos gondolkodás számára megtisztítani, s az embereket határozott fogalmak alakítására megtanítani iparkodott: Sokrates, e minden reformátorok egyik legkiválóbbika, már egész nagyságában találta maga előtt a jelentmé- nyek problémáját. Az ő csodálatos megfigyelő tehetségét különös módon megragadta, hogy „az emberek oly nyelvvel éltek, mely őket felizgató jelentményekkel bővelkedett ugyan, de mely körül alig volt értelmi egyetértés“ **). 0 volt az első, ki e pontatlanság ellen hatalmas dialektikával küzdött. S beszélgetései, melyeket a zavarosan felfogott általánosságok javítása és helyes definitiók megállapítása végett társaival folytatott, igen sokszor első sorban is a jelentmények magyarázata körül forognak. Ez a tény kényszerítőleg folyt amaz általánosságok természetéből, melyek javításának szükségét Sokrates oly mélyen érezte, s melyek körül a zavar már tetőpontjára hágott; de magában véve koránsem vezethetett még a nyelvelmélet specialis tanulmányához, avagy fontosságának csak némi sejtelméhez is, minthogy ily belátáshoz az elemi előföltételek, nevezetesen a psychologiai kutatások, még teljességgel hiányoztak. így történt azután, hogy evvel a módszerrel is az általánosságok javításának csupán fele útjáig lehete eljutni. Felismerték ugyan a jelentmények tisztázásának szükségét, de minthogy a két kör, a nyelvelmélet s a dolgok valóságának ismerete egymástól szigorúan elkülönítve nem volt, s minthogy a nyelv viszonyát a gondolkodáshoz nem ismerték, nem is tudták magukat megóvni ama jelentékeny félreértések elől, melyek a nyelvbeli, illetőleg logikai correctségnek és a valóság ismeretének összezavarásából folynak. Legnagyobb részint- innen magyarázhatók nemcsak ezen gondolkodóknak, hanem a későbbi századoknak is legszámosabb tévedései minden alkalommal, valahányszor a mathematika alapul nem szolgál vagy a természettudományok előbb említett *) Grote „Geschichte Griechenlands“ IV. B. 651. Ugyanitt olvasható, hogy a leirt jelenség még napjainkban is eléggé nyilvánvaló. **) Lewes „A philosophia története“ f. Bánóczi I. K. 346. 1. 3
