Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1885

segédeszközei az emberi elmét nem gyámolitják. S idővel a művelődés-történet még nagyobb tttzetességgel fogja majd kimutathatni, hogy csakis a nyelvelmélet szemmeltartása mellett válik lehetségessé a valóság megállapítása, főként az ember szellemi világát s a társadalmat illető bonyolultabb általánosságoknál. Hiszen tudvalevő, — hogy egyebet se említsünk — mily tévedéseknek vált okozójává egyedül annak félreismerése : hogy a nyelvhasználat nominalis és reális definitiók közt különbséget nem tesz, s hogy ily különbségtétel csak a nyelv e részbeli tehetetlenségének felismerése után eszközölhető*).

Mennyi félreértést meg nem szüntetett, hány oldhatatlannak tetsző rejtélyt meg nem fejtett volna már pl. Platónál nem is a nyelvelmélet ismerete, de bár csak egy idegen nyelv figyelembevétele is. És sajátságos! épen mi modern emberek, kik oly igen dicsekszünk vele, hogy a görögöktől már nincs mit tanulnunk, akarnók utánozni őket egy gyarlóságban, dicsőíteni a nyelv elméletében való járatlanságukat, melynek hátrányos következményei az ő tudományos gondolkodásukon oly világosan láthatók. Bár még úgy is roppant nagy a különbség köztünk meg ő közöttük. A mi kortársaink tudatosan, kézzelfogható tanulságokkal a szemük előtt, becsmérlik propaedeuti- kus értékét annak,**) a mit a görögök a fejlődés törvényeinél fogva kárukra ugyan, de önhibájukon kivűl nélkülöztek.

Eddigelé kivált a jelentmények tanára voltunk tekintettel. Lássuk most a nyelvelmélet egy másik részének jelentőséget! Aristoteles, ki először tárgyalta a logikai tanokat rendszeresen, a gondolkodási processusok kutatásában mindenekelőtt azok nyelvi jegeczedésébe ütközött bele, s nem egyszer vizsgálgatta ezt amazok gyanánt. S minthogy a nyelvelmélet ide vágó része, a grammatika, a szellemi jelenségek összeségének tanulmányából szakszerűleg kifejtve nem volt, tévedhetünk-e azt állítván, hogy részben azért sem hatolhatott ő még mélyebben az említett processusok kutatásába ? A külső nyelvi falazatban még az ő páratlan élű vésője is megakadt. Elég csupán kategóriáira hivatkozni. Jó részükben nem inkább grammatikai kategóriák ezek, mint bármi egyebek? Bizonyára nem az ő hibáján múlott, hogy előbbre nem juthatott. Sőt tisztább meg*) Mill Stuart „A deductiv és induetiv logika rendszere“ ford. Szász Béla. I. K. 211. sk. I.

**) É. Frary s elvtársainak kifakadásait.