Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1885
31 is megfelelő figyelemben részesül, mégis kivált a class, nyelv- tanítás fordul a hagyományból magyarázható nagy előszeretettel e tárgy felé. A class, tanulmányok testén ez a tag mintha vértolulásban szenvedne; s hívatlan orvosok, kik ugyan szép számmal akadnak, gyors operatiót sürgetnek. A szenvedély - telen paedagogus e helyett inkább a vér egészséges szétosztását igyekeznék elősegíteni. Igazán vigasztalan képet nyújtana az e tárgy fölött folyó küzdelem a maga túlzásaival s ellentéteinek engesztelhetetlenségével, ha okai oly könnyen felfedezhetők nem volnának. Férfiak, kiknek szaván méltán kegyelettel cstigg a világ, a nyelvtanulmány ápolását fölöslegesnek, sőt károsnak tartják, ennélfogva ki akarnák azt küszöbölni mindenünnen, mert kiindulási pontjuk az egységes középiskola; nem kisebb tekintélyek a másik táborból ugyanannak kiváló előnyeit bizonyítgatják, s a vele való foglalkozásra mindenkit köteleznének; mert ismét az egységes középiskola megvalósíthatatlan ideálja lebeg előttük. Miután ily módon eredményre nem jutunk, jogunk van más utat választani s azt kérdeni, hogy első sorban is kinek van a nyelvelmélet tanulmányozására szüksége, másodszor oly parancsoló-e ez a szükség, hogy előle a középiskolában ki nem térhetünk ? A nyelvet legtermészetesebben hallásból tanúlja az ember; nincs szüksége grammatikára vagy idegen nyelvvel való összehasonlításra. Hogy ily módon egyes-egyedfil a nyelvérzék vezérlete mellett valóságos virtuozitásig lehet eljutni a nyelvvel való elbánásban, ezt józanul soha senki sem tagadta; a közéletből meríthető számtalan példa, vagy hogy egyebet már ne említsünk, remek népköltemények bizonyítják ezt a legcsatta- nósabban*). A mi a műveletlen vagy bár csak a nyelvelméletben járatlan elmék nyelvhasználatában a legnagyobb ingadozást mutatja, bármily agyasság és phantasia jellemezék is különben: az az általános és elvont kifejezések jelentménye, a mennyiben ezek teljességgel nem hiányzanak. A physikai világot illetőleg a fogalmak módszeres fejlődése mellett ez az ingadozás mind tökéletesebben háttérbe szorul; minthogy majdnem mindig hatalmunkban áll azt az utat, melyen át az illető *) „Azt hiszitek, hogy Homeros tudta az ős anyanyelvet, a sanseritot?“ Rérdi Frary a nyelvtanulmány elleneinek nagy lelki örömére. Nekünk azonban úgy tetszik, mintha a szellemes Író ezúttal a levegőben vagdalkoznék.
