Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1885
28 Ethikai téren még szó sem lehet rendszeres összefoglalásról, annál kevésbbé fűződhetett ez valamely egyes tantárgyhoz. Még ha ébredeznék is már némi érdeklődés e dolog iránt, a történelem s a class, vagy modern irodalmak tanárai még soká lesznek ráutalva, hogy mindegyikök maga gondoskodjék a tárgya körében megejtett ethikai megfigyelések némi rendszeresítéséről. A nélkül, hogy e jelenség okát kutatni akarnók, egyszerűen constatáljuk tehát, hogy az aesthetikai oktatás kezdettől fogva nagyobb elismerésben részesült, mint a vele méltán párhuzamba állítható ethikai irány; s hogy ennélfogva bármely oldalról jövő aggodalmakra is hasonlíthatatlanul kevesebb okot szolgáltathat. Másrészt meg önként következik ama szerepfelosztásból, mely e téren az egyes tantárgyak közt eszközöltetett, hogy bár csak a class, tanulmányok aesthetikai értékesítéséről kívánna valaki szólani, mulaszthatatlan kötelessége volna az anyanyelvi rendszeres oktatást is a lehető legkiterjedtebb figyelemben részesíteni, az ilymérvű tárgyalás pedig értekezésünk szűkre szabott határait messze meghaladja. Egyik ágát az aesthetikai oktatásnak, azt t. i., moly a nyelvbeli szépséget, mint olyat, teszi tanulmány tárgyává, nagy önállósággal lehet és kell is űzni minden egyes nyelvi tantárgy körében; minélfogva rendesen a nyelvtanulmány stilistikai fejezete alá szokás azt foglalni. De a művészeti hatás számos egyéb, tényezői sokkal általánosabb szempontok alá esnek; ennélfogva az oktatás egysége ellen vétenénk, ha méltatásuknál az anyanyelvi rendszeres tanítást figyelembe nem vennők. Csak egyenességünknek tartozunk még itten egy oly körülmény fölemlítésével, mely bizonyára sok tekintetben csorbítja az ó-classicus irodalmi tanulmányok aesthetikai számba- vehetőségét. A töredékes és hézagos olvasást értjük ez alatt. Még pedig sokkal kevésbbé a történetírók, mint inkább a költői művek élvezhetősége szenved általa csorbát. Mert a mit a történetiró teljesen elérni sohasem képes, az a költői műnek épen egyik elengedhetetlen föltétele: a befejezettség t. i. és a kerekdedség. A költő, még ha a történetből meríti is tárgyát, a szereplő személyek jellemét s az általok létesített vagy mel- lettök szülendő eseményeket bizonyos correctivum segítségével, melyet alakító-tehetségnek nevezünk, oly viszonyba hozza egy-
