Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1885

26

imádás szempontjából magyarázza meg a görög vallást. De nem hiányzanak oly elemek sem, melyek kétségtelenné teszik, hogy a görögnép a lelkiismeret oldaláról is felismerte egy felsőbb gondviselésbe vetett hitnek nagy és mély jelentőségét: bár a maga felfogása szerint, mely nem a szeretetet tűzte ki iegfőbb erkölcsi elvűi, mint a kereszténység, hanem a kérlcl- Hötéticii reciprócitást. Ott az Eriuüysek, e megtestesült lelkiismereti furitalásők, ős-régi cültiisa, ott áz alvilági itélőszék, Zeus erkölcsi törvényhozása s más régi vallásos eszmék, melyektől kezdve tanulságos fejlődés vezet el egészen Sokratesig, ki az ókoriak közűi legtisztább eszmével birt az istenségről. S e fejlődés jelentősebb momentumai Homeros és Sophokles, Herodotos s a sokratikusok, nevezetesen Xenophon és Platon művein keresztül minden nagyobb nehézség nélkül volnának megvilágíthatók már a középiskola keretében.

Ha már most azt kívánjuk, hogy ifjaink az ókor vallásos eszméivel is megismerkedjenek: nem csupán az a szándék lebeg előttünk, hogy az ókori történetet a szellemi élet e nevezetes oldaláról is érthetővé tegyük, vagy épen hogy a modern népek tudatában élő mythologiai elemeknek magyarázatát adjuk. Főczélunk, mint mindenütt, itt is általános paedagogiai czél. Azt akarjuk elérni, hogy a növendék e tökéletlen vallási eszmekört a mi tisztultabb vallásos eszméinkkel folytonosan egybevesse, és ily módon mentül számosabb alkalmat nyerjen saját vallásának méltánylására és megbecsülésére.

Figyelmet sem érdemelne, ha vitaközben annyiszor nem hangoztatnák azt az ellenvetést, hogy az ókori népek világ- nézletc nemcsak vallás dolgában, a mi természetes, hanem minden más tekintetben is túl van szárnyalva; ennélfogva ismertetésétől az ifjúi lélek gyarapodására mi üdvös eredmény sem várható. De hát melyik korszak története nem mutat fel egy vagy más téren szinte megdöbbentő hiányokat? Aztán meg eleitől fogva nem a jelenségek puszta lajstromozására, hanem azok kritikai tárgyalására fektettük a fősulyt. S vájjon, ha igaz, hogy minden tekintetben előbbre jutottunk, nem fontos e már ép ezért a meghaladott útra vissza-vissza-tekinteni, s a hiányok bírálatán látásunkat élesíteni, kivált ha azok az emberiségre nagy befolyással voltak s részben újból elő is kerülhetnek ?

Végül még egy pár szót befejezésül. Belátóbb tanférfiak