Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1885

24 a nép, hogy egyedül neki adá a szent Parca, mint Melinno görög költőnő éneklé, törhetetlen uralomnak királyi dicsőségét. De beláthatatlan időkig állandó emléket is emelt e meggyőző­désének, rá nyomván bélyegét a népekre, melyekkel érintke­zett, nyelvben és szokásokban egyaránt, iá hol már a külső hatás oly impozáns, hogy tartós eredményei álmélkodásba ej­tenek s magukban véve is bizonyságot tesznek az aránylag oly kicsiny római álladalom erejéről: minő tanulságok rejtőz­hetnek ott a benső alakulás egyes phasisai alatt? ! Mindamel­lett az iskolai gyakorlat ezekből csak keveset tudott még hasznára fordítani. Mig pl., kivált azelőtt, a római birodalom hanyatlása okairól kiki maga is elmélkedni tartozott, addig Róma emelkedésének okairól, az iskolai tárgyalás sem szokott volt bővebben beszámolni. Pedig egy óriási épület romba dőlte, igaz, hogy feltűnőbb és izgatóbb látvány: de épülése titkai a műértőt aligha fognák kevésbbé érdekelni. Ha az iskolai präzis e tekintetben irányt változtatna, úgy lehet, az auctorok megválasztását sem hagyhatná majd érintet­lenül. A miáltal valamely nép kitűnt, az meglátszik irodalmán is. így Róma irodalmi hagyományai közűi is azok absolute a legbecsesebbek, a melyek állami életére vonatkoznak, mint pl. a történetírók és szónoki művek. Ezeknek tehát a classicus tanulmányok tervében aligha nem nagyobb helyet kellene juttatni a latin költőkkel szemben. Az igy támadt hiányt pedig az ügy is nagyobb becsű görög költők behatóbb olvasá­sával pótolhatnók tán némileg. Eddigelé az emberiség körében mozogtunk; hátra van még, hogy ama másik körről szóljunk, a melybe az istenségre vonatkozó eszméink és érzelmeink tartoznak. Említettük már, hogy az ember mindkét sphaerájában egyrészt a létért való küzdelmében, másrészt erkölcsi életében egyaránt érezni kény­telen a maga tökéletlenségét; sajátságos végzetnél fogva pedig épen a tökéletlenség érzelme által jutott már igen régi primitív állapotában a legtökéletesebb lény sejtelm íré. tízép jelentőségű erre nézve az első emberpár története a bibliában; mert csak­ugyan, ha valahol, úgy a teljes paradicsomi fényben feledkez- lietik meg istenéről az ember. Künn a fáradalmas élet nem szűnik meg inteni az embert, Mindenekelőtt tapasztalnia kel­lett, hogy a természet bizonyos fokon túl meghódíthat,atlan; a gondolat, ha bizonyos magaslatot elért, azonfelül csak puszta

Next

/
Thumbnails
Contents