Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1885

If.

ethikai alkalmatosság; *) ép azért jogosult kísérletnek tekinthető, midőn az igy szerte szétszórt tananyagot egy közös névvel, p. o. a „históriai szakok“ nevével akarták megjelölni.**) Magától érthető, hogy a „históriai szakok“ ez előtérbe állítása épen sem jelentheti már egyúttal más szükséges tanszakok csorbítását; csupán arról van szó, hogy az erkölcsi nevelés feladatával, mely a históriai részen nyugszik, még ez egyéb tanszakok is lehetőleg vonatkozásba lépjenek.

Fontos-e az erkölcsi maximák gyűjtése és gyakorlása, melyre a „históriai“ tananyagot fel akarjuk használni: azt az emberi lélek ismerői rég belátták. Kant úgy emlékezik meg róla, mint a nevelés elodázhatatlan kötelességéről. S korunk iskoláinak legkevesebb okuk van rá, hogy ily kötelesség elől kitérjenek. Minél több erkölcsi maximát vésni be az ifjúi lélekbe, mennél mélyebben és rendszerezettebben: ez a legfőbb, a mit az erkölcsi nevelés érdekében tehet az az iskola, melynek csak tanórák és fegyelmi szabályok állanak rendelkezésére.

Eddigi fejtegetéseink után aligha igényel még bővebb magyarázatot, hogy az auctorok „históriai“ illetőleg ethikai értékesítése elsőrendű feladat, s az alól magát a gymnasium ki nem vonhatja, ha egyáltalán még súlyt fektet arra, hogy a „humanisztikus iskola“ nevét nemcsak tantárgyai, hanem nevelő hatása révén is megérdemelje. Mert nem elég azt mondani, hogy az auctorok olvasása humanus gondolkodásmód ébresztésére, nevelésére nyújt alkalmat; ezt az alkalmat ki is kell aknázni. S ily szempontból az olvasmány aesthetikai méltatását is bizonyára nagyobb ügyelem tárgyává kell tennünk. Kein mintha annak külön s önálló rendeltetése nem volna, hanem mert ezenfelül a nevelés erkölcsi czéljainak előmozdításához is hozzá járulhat, a mennyiben az ethikai és aesthetikai ítéletek rokonságánál fogva a „szép“ legalkalmasabb előkészítője a „jó“-nak.

Mindenesetre vigasztaló, hogy az elméleti paedagogiában e kérdésre nézve meglehetős egyetértés uralkodik. S csak

*) A kedély ethikai alapirányánál és az akaratra való közvetetlen vonatkozásánál fogva a képzésére szolgáló eszközök is, ,.a mennyiben az oktatáshoz tartoznak, az ethikai tudományok terén, tehát a történelemben és vallástanban keresendők; azonkívül az irók tartalmát kell itt tekintetbe venni.“ Schrader „Erziehungs- und Unterriehtslehre.“ 4-ik köt. 94. 1.

**) Zitier „Allgemeine Pädagogik“ 190 sk. 1.