Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1885

16

azon kell most lennünk, hogy a gyakorlati nehézségek is mielőbb eltávolíttassanak. Mik legyenek e nehézségek legfőbbjei, azt már fentebb elmondottuk. Megtoldhatnók még annak fejtegetésével: miként függ össze az ethikai irány ez elhanyagolása magával azon körülménnyel, hogy sokan bizonyos particularis szellem befolyása alatt az olvasmány tárgyi feldolgozását a uyelvtanulmány mellett még folyvást csupán függeléknek nézik. Azonban ez már messze terelne bennünket.

Ha végül szembeállítjuk e hiányt ama követelményekkel, melyek a gymnasiumnak bevezetésünkben említett kettős minőségéből folynak, akkor szinte bajossá válik eldöntenünk : vájjon a nevelés általános ezéljai szenvednek-e általa nagyobb károsodást, avagy tán azon életpályák érdekei, melyekre a gynma- siumi tanulók tulajdonképen rendelvék s melyekre az ethikai tájékozottságot épen a gymnasiumból kellene mintegy hozományként magukkal vinniük. Már sokkal határozottabb feleletet adhatnánk, ha a formalis képzést illetőleg merülne fel netán efféle kérdés. Úgy vagyunk t. i. meggyőződve, hogy az a formális képzés, — melyet a gymnasium egyebek közt az ó nyelvek tanításától várhat, s melyet fentartani és javítani bizonyára szükséges, csak épen kizárólagossá tenni nem szabad, — túlnyomólag az említettük hivatáskörök érdekeit szolgálja, s csak kisebb részében tartozik a magasabb nevelő iskola általános követelményeihez. így tehát fogyatkozásai főként annyiban károsítják meg a gymnasiumot, a mennyiben az egyúttal a szaktanulmányok bizonyos csoportjának előkészítő iskolája.

Mielőtt azonban az úgynevezett formális képzés némely dolgáról bővebben szólanánk, nézzük, mily irányelveket tűzhetnénk ki az olvasmányból nyert ethikai tanulságok rendezésére nézve,

* *

*

Az ethikai tanulságok levezetése úgy a történelmi, mint az irodalmi tanításban eddigclé kizárólag a tanár egyéni hajlamától van függővé téve. S ha nem is hanyagolják el végkép, de a nyert igazságok följegyzése és emlékezetbe vésése rendesen elmarad; annál kcvésbbé szokták azokat valamely elv szerint (soporlositani és rendszeresíteni. Kísérletünk tehát e téren gyakorlati hagyományra vagy tapasztalatra nem támasz-