Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1885
12 Ez mind igen fontos tárgyi mozz.in.it; a növendék ember- s világismeretc tágul velők s a mellett szellemi tehetségei igazán sokoldalú mívelésben részesülnek. Ámde a nevelés legmagasabb feladatát csak akkor érintettük még, ha meggondoljuk, mily számos alkalom nyílik e tanulmányozás közben erkölcsi Ítéletek alkotására s evvel jellemének fejlesztésére. Gondolkodó, érző és cselekvő embereket tüntet föl minden ily mű több- kevesebb szemlélet ességgel, állami s társadalmi intézményeket vázol vagy bizonyos vallásos felfogást tükröz vissza, és vájjon képzelhető-e, hogy az ember mindezek mellett egész közönyösen odább haladhasson? Nem érzi-c magát az olvasó mintegy kihíva arra, hogy helyeslés ét vagy rosszalását nyilvánítsa ? Bizonyára a növendéket is csak a tanító következetes zárkózottsága bírhatja rá, hogy ily főfontosságu kérdések iránt mindinkább eltompuljon. Míg, ha önálló vizsgálódásra kellő ösztönzést kapott, a legkülönbözőbb életviszonyokra nézve nyerhet erkölcsi elveket, melyek gyakori ismétlés fo'ytán még jobban leikébe vésődnek; s ugyanakkor vallásos eszméi is tudatosakká válhatnak és megerősödhetnek. Csak természetesnek találom e helyt azt az ellenvetést; hogy az auctorok ily szellemű tárgyalása kívánatos lehet ugyan, de gyakorlatilag kivihetetlen, minthogy a nyelv oly mérvű ismeretét kívánja meg előfeltétel gyanánt, a milyet a mai gymnasium minden gramm itizálás mellett csak a legfelsőbb osztályokban bir némileg megközelíteni. S a szőkébb tapasztalás mintha igazolná ez ellenvetést! Sok helyütt valóban be kell érnünk vele, ha tanítványaink az iró megértéséig emelkedtek, a fenmaradt időt némi antiquarius és aesthetikai fejtegetések mellett főként varázskörben forgó gramatizálás tölti ki még a legfelsőbb osztályokban is. S a mi mind e mellett még a legsajnosabb, miga az untalan csépelt nyelvtanulmány sem termi meg az óhajtott gyümölcsöket. Hanem, e jelenség oka sokkal szembeszökőbb, semhogy m igyarázatánál hosszasan időzhetnénk. Seregei az ifjaknak ülnek ottan, kiknek csak a gymnasiumi qualifieatióhoz van közük, de nem egyúttal a gymnasiumi műveltséghez is. Miattok a legtrivialisabb elemekre is minduntalan vissza kell térni; s hol ez a baj nagyobb arányokat öltött, ott a tanítás alacsony niveauján felülemelkedni kétségkívül lehetetlenség. Áltilánasnak azonban e kényszerűség mígnem mondható.
