Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1885
nemcsak hogy nem az egyedüli, !i »nem az erkölcsi nevelés legmagasabb szempontjából tekintve tán nem is a legfontosabb. Azok azok véleményében osztozkodunk — már bevezetésünkből is látható — kik az ó nyelvek tanítását főleg művelődéstörténeti szempontból tartják kívánatosnak a gymnasium növendékeire, s ezek közvetítésével a civilizált emberiségre nézve általában. S ép azért nem látunk rá okot, miért kellene ezenfelül még paedagógiai jogezimek után is keresgélnünk. De nem kevésbbé szilárd meggyőződésünk, hogy tanításukat, ha egyszer a művelődéstörténeti szükség alapján a nevelő iskola feladatává tétetett, nemcsak egy vagy más, hanem minden elérhető paedagógiai ezélra csakugyan ki is kell aknáznunk, így aztán nem állhat elő az az egyoldalúság, hogy a nyelvtanulmány „észképző hatására“ bizakodva netán elhanyagoljuk pl. az irodalmi tanulmány nevelő hatását. S ha már némelyek oly érv után kív ánkoznak, melynek alapján a class, tanulmányok ápolása még a művelődéstörténeti szükségtől függetlenül, tehát tisztán paedagógiai szempontból is nélkülözhetetlenné válnék: akkor — csodálatos — mért nem inkább a class, irodalom előnyein akadt meg szemük? Nem philologusok, de elfogultsággal legkevésbbé sem vádolható paedagogusok mondták ki kétséget kizáró módon, hogy a class, irodalom a benne tárgyalt életviszonyok egyszerűségénél fogva sokkal közelebb áll a serdülő korhoz, s ép azért az ifjúság nevelésénél sokkal alkalmasabb egy eszköz, mint bármelyik az újabbak közűi. Hogy csak egy példát említsünk, nincs a világirodalomnak jelentékeny terméke, mely az ifjúi lélek igényeinek annyira megfelelne, a könnyűt a tanulságossal és élvezetessel annyira egyesítené, mint Homeros két eposza. Ily gondolatok fonalán nem is lehetett volna aztán szemeiül téveszteni, hogy ama formális képzésnél, melyet a nyelvtanulmány fejt ki az értelem irányában, semmivel sem jelentéktelenebb az a nevelő hatás, mely magának az auctor tartalmának paedagógiai feldolgozásától várható; sőt hogy ez utóbbi a nevelő iskola legfőbb feladatának, a jellemképzésnek is igen lényeges szolgálatokat tehet. Ugyanis nem szabad felednünk, hogy valamely irodalmi remekmű nem csupán azért érdemel tanulmányozást, mert egy nagy szellem gondolatvilágába emel, a műalkotás szépségeivel gyönyörködtet, vagy végül egyének, népek, korszakok mélyebb megismeréséhez vezet. 11