Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1884
13 vágyainak, törekvéseinek és czéljainak. Ily eszközökkel az iskola élesztgeti és ápolgatja az ifjúság fogékony kebelét minden iránt, a mi szép, jó és nemes; szellemi és erkölcsi ételt nyújt neki, hogy edzett hasznos tagja legyen hazájának hol élnie és halnia kell! Az iskola az imént jelzett igen nagy feladatának nem képes máskép jól megfelelni, ha a szülői ház is nem működik közre, ha nincs segítségére az iskolának; pedig mily gyakran megtörténik, a helyett —- hogy támogatná azt — inkáhh bé- nítólag hat reá, közönyösséget tanúsít vele szemben s bizalmatlansággal viseltetik iránta. A szülői ház támogatásának, közreműködésének, segédkezésenek hiánya az iskolával szemben nagyon káros hatású. Ha mindent csak az iskolától várunk, ha mindenért az iskolát tesszük felelőssé, akkor az iskola működését, befolyását a mindenhatóságig fokozzuk. Az iskola igaz, oly intézmény, mely a nemzet értelmi s erkölcsi fel- világosadását eszközli, melytől a nemzet műveltsége és jóléte függ, de azért egymaga még se tehet mindent. Az iskola feladata, ha az czélszerűen működik, póltolni és kiegészíteni a családi nevelést. Gondoskodnia kell mindenekelőtt a család által ápolgatott vallás erkölcsiségnek további növekedéséről; az iskola kötelessége az ifjúságnak csirájában lévő többi erényét fejleszteni s azokat az iskolai kis társadalomban kialakítani ; az ifjúság értelmét, szellemét ismeretek szerzése által művelni; a növendékekkel megismertetni azt, a miért az emberiség évezredeken küzdött. Hol a házi nevelés hiányos, ott az iskola tartozik a hiányokat pótolni ; beplántálni azon erkölcsi elveket, melyeket a növendéknek már magával kellett volna hozni az iskolába s azután ez alapot soha el nem mellőzve tovább nevelni növendékeinek szivét, lelkét, értelme és érzelme körét helyes irányban tágítani. Az iskolai nevelésnek az ember természetét minden oldalról foglalkoztatni kell s ügyelni rá. Kiváló súlyt fektessen működésének minden alkalmas pillanatában az erkölcsi természet művelésére, melytől sokkal inkább, mint természetünk bármely más oldalától függ jövendő sorsunk és saját boldogságunk. Ez alapon lesz az ember tu- lajdonképeui ember. Csak ez alapon fejlődhetik az emberben igazi jellem, igazságérzet és meg nem ingatható lelkiismeretesség, a mikoron az egyes önmagának és az összeségnek, az ösz- szesség az egyesnek javára, hasznára és előnyére lesz. .
