Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1883

24

vagy jobb lesz tán még' magadat sem okolni'. — Több pontra terjedő vigaszban önti ki keserűségét a balsors miatt. Ezzel szemben hat erényt állít föl vezérszó vétnekűl: a jóságot, szerénységet, igazságosságot, értei mességet, egykedvűséget és fennköltséget ; — ,már rövid az élet, légy hát a világ világossága'. ,Ha mások ezt nem tűrik, jól van: öljenek meg, mert jobb meghalni, mint szerintük élni'. Vigasztalódásaiban következetesen vissza- viszatér a világrendhez, a A oouog-boz. — Mily irtóztató szenvedés ragadhatta e különös, mondhatnék trivialis hasonlatra: „az ember, a ki szomorkodik, vagy nehezen tűr valamit, olyan, mint mikor a vágódeszkára vonszolt malacz rugdalózik és kiált“. — Vigaszt talál végre azon tudatban, hogy oly világból távozik, melyből még a legnemesebbet is kikivánják némelyek, ,hát még téged, ki nem vagy ilyen'. Íme már nincsen barátja !

A XI. könyv pár hosszabb ponton kivűl csak rövid, futólagosán odavetett megjegyzéseket, excerptumokat tartalmaz.— A nagyobb pontok a keresztények vagy a fia miatti bántal- makra vonatkoztathatók. Mindezek oda hatottak, hogy kész a halálra, de nem a ,tüntető keresztényekhez' hasonlóan. Mintha a martyrok szelleme bántaná . . . ,de hisz a közért tettem!', meg aztán a keresztények nem jó alattvalók, ők ,elkülönítik magukat az államtól, mint a fától az ág', „lenéznek“, „gyűlölnek“ . . . „az az ő dolguk!“ —- Commodusra illő észrevételeiben még szelidebb, mint eddig volt: kilencz pontba foglalt vigasza szinte sajnálatra méltó engedékenységről tanúskodik, s a hozzácsatolt tizedik már a mindenről lemondót érezteti: „őrültség követelni, hogy a gonosz jó legyen“.

XII. könyv. Már csak egy gondolata van: ,édesen múlni ki e. világból'. I Igyanaz a melancholia van itt is, mint a car- nuntumi philosophiában, csakhogy a gondolkodó éltének ideje egészen más; a Garan partján és Carnuntumban arról meditál, hogyan erősítse magát az életre, most minden gondolata csak a halálra való előkészület, szent gyakorlat, hogy tisztán jelenjék meg a bíró előtt. Minden érvet fölhoz annak bebizonyítására, hogy a halál nem jogtalanság az erényes emberre nézve. Eddigi könyveiben meggyónt, bánkódott, most az Istenségnek feloldozó szavát hallja lelkében megszólalni. „Ne hányj másnak szemére semmit; véged közéig, hagyj fel minden egyébbel, csak kövesd az észt, az Istenséget“. Lelki életének mozgalmai