Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1883

már nem egyebek, mint a sirt körülölelő gyönge fuvalmak.— Örökös akadékoskodása, még fellobban, de ott van ezzel szemben az óriási világrend, melybe oly természetszerűen beleillik — a halál is. „Távozzál hát barátságosan innen, hiszen a ki téged elbocsát, az maga a kegyesség“.

* *

íme a nagy lélek vallomásai. — Bármilyenek legyenek is a jövő forradalmai, az ő nagysága érintetlen marad, mert azon nyugszik, „a mit a tolvajok el nem lopnak, a moly meg nem emészt“: a szív nemességén.

IV. 5A „CrONDOLATOK jK>ÖNYVÉ“-BÖL

A nap minden szakában e gondolat kisérjen: mutass tetteidben erős «karaktert, rómaihoz, férfiúhoz illő jellemet, mesterkéletlen, magát soha meg nem tagadó komolyságot, szabadságszeretettel és igazságossággal teli szivét. (II. 5.)

*

Semmit se tégy akaratlanul, semmit a közjóra való tekintet nélkül, hirtelenkedve, szórakozottan. (III. 5.)

&

Hagyd a képzelődést, s elmúlik a panasz, hogy baj ért. Ne panaszkodjál, hogy ártottak neked, s azonnal el van nyomva a baj maga is. (IV. 7.)-Jf.

Ne úgy fogd fel a dolgokat, a mint azokat a téged megsértő felfogja, vagy a mily véleményt ő a te részedről kíván, hanem olyanoknak vedd, a milyenek valóban. (IV. 11.)

%

Van eszed ? — Igen — Nos mért nem élsz vele? — Mert ha reá bízod magad, mi kívánni valód van még? (IV. Hl.)

*

Az egésznek része valál eddig s ismét teremtődben fogsz elmúlni, vagy jobban mondva valamely átalakulás folytán mint új életcsira ismét tovább élsz majd. (IV. 14.)