Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1883
22 felfognunk mindent még a bajt, a sértést is, s minden örök változásnak van alávetve; ez örök változásban áll a halhatatlanság. — De szenvedések zavarják kedélyét s nem engedik nyugodtan átérezni azt, hogy a „külső dolgok“ voltaképen nem is háborgathatják, vagy legalább nem kellene, hogy háborgassák. Y. könyv. Vigasztalódik kisebb csalódásai miatt; a na gyobbaknál már 2—2 pontot szentel e ezélra. (Gondoljunk Avidius Cassiusra, Faustinara és Commodusra) Tervei nem sikerülnek; nem engedik akarata szerint élni: öngyilkosságra gondol. Eszébe jut a múlandóság; ilyen a hir is; ,de hát érdemes-e ilyen emberek közt élni IV. 21/ (Úgy látszik, nem értik meg.) Nincs más mód, mint nyugodtan bevárni a véget, addig pedig: tisztelni Istent, jót tenni az emberekkel, — vagy talán jobb őket egészen elkerülni, hiszen csak „külső dolgok“ ezek is. S mégis hatalmunkban van a boldogság, csak haladjunk a helyes utón. VI. könyv. A stoieus bosszúállás módja. (Meglehet, ép akkor foglalkoztatta Avidius Cassius ügye). Gyakran hangoztatja a tévelygők miatti nyugtalanságát (önkénytelenűl a keresztények jutnak eszünkbe). Óva inti magát, hogy zsarnokká ne legyen, s követendő például állítja maga elé Antoninust. Az amphitheatralis játékokat unja. — Ismét: múlandóság. Mi hát valódi értékű V az igazság, az igazságosság, a jóakarat még hazugok és igaztalanok ellenében is. Ezzel szemben áll egy másik nyilatkozata: az igazság és értelem követelményeit még mások akarata ellenére is keresztül kell vinni. ( Lehetetlen itt is a keresztényekre nem gondolni!). A VII. könyvnek kilencz nagyobb pontjában mintha Commodus miatti fájdalma beszélne. Tudjuk: évek óta takargatja magában fájdalmát, a legkinosabbat, melylyel a sors szívvel biró férfiút illethetett. Ifjúkora barátai nem élnek már: az az egész világ, melyet atyja Antoninus teremtett, az a komoly, válogatott társadalom, mely oly tisztán hitt az erényben, sirba szült. Egyedül maradva egy oly generatio közepette, mely nem érti többé, s mely szabadulni óhajtott tőle (IX. 3.; X. 36.) oly fiúval oldalán, kinek gondolata is éles tőrként járja át atyai szivét, nem volt más látomány előtte, mint, hogy halála után ismét Nero, Caligula vagy Domitian kora áll be. Philosopliiája megvigasztalja s nyugodtan kimondja véleménye
