Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1883

- 21

való, a ki jó kocsis és csak ölni szeret. Szellemi semmisége gyűlöletet oltott belé az atyját körülvevő világ iránt; a legaljasabb csőcselék kezébe került, kik a leggyülöletesebb szörnyetegek egyikét faragták belőle. A császár látta legjobban, hogy fiától mit sem várhat, mindazonáltal semmit sem hanyagolt el, a mi neveléséhez tartozott. A legjobb philosophusok dissertáltak előtte, míg ez úgy hallgatott reájok akár a fiatal oroszlán: ásitozva és fogait vicsorgatva. M. Aureliust practicus jártasságának hiánya tévútra vezette. Nem tagadhatta meg elvét: „minden jól vau, a mint van“. Nem tud szabadúlni szokott eljárásától: „jóakarattal közeledni azokhoz, kik nálunk kevésbbé jók“ ; az engedékenységnek, a kegyességnek kilencz motívuma (XI. 18.) mutatja kedves jószívűségét. Commodus érzéketlen marad eme jóakaraté atyai rhetorikával szemben. A Gondolatok utolsó könyveinek minden lapja szól a kitűnő atyának, a tökéletes fejedelemnek eme belső küzdelmeiről. S a történet igazat adott az atya aggodalmainak. E nyomoréit fiú miatt, a ki kicsapongásaival tönkre juttatta a birodalmat, a ki circusi szolgák közt tölti uralma napjait s tiporja sárba az erény megszentelte nevet, természetesen, megátkozták az atyát is. Emlitgetik hogy meg kellett volna fosztania az örökösödéstől. Ezt annál könnyebben tehette volna, — így indokolták tanácsukat —, mert hisz Commodus nem is fia. Egy történet járt szájról-szájra, mely a császárt Commodusszal szemben minden atyai kötelmeitől fölmenté. — A philosophus nem engedhetett, és moraliter igaza is volt.

Az I. könyvről szólva, azt mint önálló kerek egészet kissé bővebben ismertettük. Művének többi 11 könyvei par excellence aphorismikusak: rendszert hozni beléjök a legnagyobb igyekezettel is alig lehetséges. Megkísértjük mindazonáltal amúgy nagyjából legalább tartalmi kivonatukat adni, a mutatványokat a következő fejezetre tartván föl.

A II. könyvben nyugodt könnyedséggel, bevégzett stoi- eismusszal sorolja föl a bűm, a nyugalom-, a hiúság-, a gondviselés- s a múlandóságról való gondolatait; vigaszra még nincs szüksége.

A Ili. könyv aphorismáit jó formán az utolsó pontban recapitulálja: ,az ész legyen a vezér'.

IV. könyv. A nagy világban (a mely a stoieusok felfogása szerint maga az Istenség) minden absolute jó; így kell

: / F> - ^ ' ^ ^ y—^ ^ -