Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1883
20 derék volta igen nagy hibát követtetelt el a császárral, midén arra hirta, hogy társul válaszsza a tőle oly sokban elütő Lucius V-ernst, kinek egyátalában nem volt lekötelezettje. Verus haszontalan kéjencz volt; csak nagy nehezen lehetett megakadályozni, hogy óriási balgaságokat ne kövessen el. Iá az olyan lelkek, mint M. Aurelius talán az emberi természet iránti tiszteletből, talán, hogy másnak bút ne okozzanak, sohasem vehetik rá magukat annak bevallására, hogy látják a bajt. Életük örök íitkolása a búnak. Egy másik forrása a kegyes fejedelem fájdalmának Faustina. A Gondviselés, mely a nagy lelkek nevelésén őrködik s folyvást dolgozik tökéletesítésükön, a próbák leg- kinosabbját készite számára: oly nőt kötött hozzá, ki nem értette meg. Szerelemmel, boldogsággal kezdte — úgy látszik —, de utóbb megelégelhette a legderekabb férj bölcselkedését. M. Aureliusnak szép gondolatai, szigorú erkölcsei, örökös nemes melancholiája, idegenkedése minden iránt, a mi az „udvarihoz tartozott untatóknak tetszhettek a fiatal, szeszélyes, heves véralkatú és csodás szépségű nőnek. A rágalom nyelvének volt oka sokat beszélni róla. A jó császár tudta ezt és —• hallgatott. Absolut elve, mely annyi idealistának keseritgeti életét: ,úgy látni a dolgokat, a milyeneknek lenniök kellene s nem úgy a milyenek', nem hazudtolta meg magát. Faustina mindenkor az ő „nagyon jó és nagyon hűséges neje". Sohasem vihették annyira még neje halála után sem, hogy e jóindulatú önámítással fölhagyjon. A mi legkülönösebb, még hálát ad az isteneknek, a mért „oly engedelmes odaadó és egyszerű nőt" adtak neki. Odáig jutott utolsó napjaiban, hogy mindent feledve illusiókba ringassa önmagát. De mily küzdelem árán juthatott csak eddig! Belső baj emésztő évek óta: reménytelen igyekezete, mely philosophiájának lényege, ez őrültséggel határos páratlan lemondás szörnyű sebet titkol mélyében. Sohsem fogjuk teljesen megérteni, mit szenvedett e mélyen sebzett szív, mely titkos keserűséget rejt c hala vány, de örökké nyugodt s majdnem mosolygó homlok s a sorok, melyeket vigaszéi írt magának. Még komolyabb martyriumot okozott neki fia Commodus. Nem tudjuk minek nevezui, megpróbáltatásnak vagy tán kegyetlen tréfának, hogy az emberek legjobbjának egy szellemtelen, circusi athleta adatott gyermekűi, ki csak testi munkára .
