Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1883
19 Kaut „Kritikáját“ ; jól tudja, hogy mikor a végtelenről van szó, akkor egyetlen formula sem absolut hitelességű. Egész éltében ily fajta nemes fennakadás bántotta, elárulja ezt könyvének majdnem minden lapja. — Lehetséges, hogy, ha philosophiája kevésbbé moralis, ha a történelem és a világegyetem pontosabb tanulmányát zárja magába, úgy bizonyára kikerüli a szigor pár túlcsapásait. Mint a keresztény asceták, M. Aurelius is a szárazságig cs akadékoskodásig viszi a lemondást. Ezt a soha ki nem fáradó nyugodtságot — úgy tapasztaljuk — csak óriási erőfeszítés tarthatja fenn. Valóban, a rossznak soha semmi vonzó ereje sincs reá nézve; nincs szenvedélye, melylyel küzdenie kellene. Szóljanak vagy tegyenek bármit is, nekem csak derék férfiúnak kell lennem, csak úgy, mintha az arany vagy a smaragdkő mondani!, szóljanak vagy tegyenek bármit is, én mégis arany és smaragd maradok és megtartom színemet. (VII 15.). Azonban, hogy mindig szédülés nélkül, rendületlenül álljon a stoicismus síkos csúcsán, ezt csak a természet ellen elkövetett kegyetlen erőszak árán érhette el. Az örökös ismétlése ugyanazon gondolatoknak, viszont az a számtalan kép, melyekben a világ múlandóságát akarja föltüntetni, a „vanitatum vanitas“-nak sokszor naiv bizonyitgatása nehéz harczokról tesznek tanúságot: s ezeket végig kellett küzdenie, hogy minden vágyat elöljön magában. Nyiltan is bevallja ezt: Yéghetetlen sokat szenvedői, a mért nem érted be azzal, bogy kövesd a vezérlő észt; nos, elég volt belőle ! (IX 26.) Elég volt e terhes életből, a zúgolódásból s nevetséges viseletből. Mit nyngtalankodol'? hát mi újat, mi váratlan dolgot látsz magad körűi ? Mi hant ? (15. 37.) Ismerkedjünk meg küzdelmeivel közelebbről. Megfigyeltük a dilemmát, melybe a politika, a keresztények üldözése sodorta. A nagy világ küzdelmeiért, az élet viharában kiállott szenvedésekért bő kárpótlást nyújt — a kedves otthon, a családi tűzhely melege. De hát, a kinek ez nem adatott ?! . . . Az ideális életnek egyik ferdesége, mely azt szinte elviselhetetlenné teszi a fenkölt lelkületűre nézve az, hogy ha az ember átviszi oda ideális életének elveit, akkor nemes tulajdonságai sokszor hibákká válnak, ép úgy, a hogy a valódi ember kevésbbé boldogul az életben, mint az kinek indító oka az egoismus, eszköze a társadalmi routin. — Lelkiismeretes 2* H
