Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1883
14 A „természet fölötti“, mely oly fontos alapja a kereszténységnek, nála mint stoicusnál méltánylást nem találhat, s így a hazafi gondjaihoz még a stoicus előítéletei is járultak. Evangéliumot aligha látott; naplói egyes helyeinek az evangéliummal való egyezéséből compilatióra egyátaláhan nem szabad gondolnunk; egyeznek, mert mindegyikét a mindenütt egyenlő örök szív nemessége sugallta. Jézus neve talán egészen ismeretlen előtte. A mi őt mint stoicust meglepi, az azon bátorság, mellyel a martyrok a halállal szembe néznek. De mihamar megváltoztatja véleményét; a martyrban utóbb nem a lelkiismereti jog védőjét, hanem fanatikus tüntetőt lát. A halál keresése sérti őt s ezt a törvények ellen való tüntetést rossznak találja. A stoicismus egyébként is nem keresni, hanem eltűrni tanította a halált. Idézhetünk eseteket, melyek azt bizonyítják, hogy a császár nézete nem egészen indokolatlan. Arrius Antoninus ázsiai proconsul egy pár keresztényt halálra Ítél. Egyszerre körülte van az egész keresztény község s hasonló halált kér magának. „Takarodjatok nyomorultak“ — szólt hozzájuk a proconsul — „ha oly nagyon szeretitek a halált, van elég meredek sziklátok, van elég köteletek!“. — A császár tehát eleinte mitsem változtat a keresztények elleni törvényeken. Az üldözések a birodalom alapelveinek következményei. A császárt emiatt egészen elitélni annyi volna, mint a mai fejedelmeket azért vádolni, amiért nem szüntetik meg egy tollvonással a gyülekezeteket, társulatokat és a sajtót korlátozó összes rendszabályokat. Aztán meg nem illethetni egy állam- férfiút oly váddal, hogy nem provocálta ama gyökeres forradalmat, mely pár századdal később volt bekövetkezendő. — A gyakorlatban, a törvények végrehajtásában a császár kegyessége amúgy is gáncstalanúl kell hogy álljon. Bizonyságát szolgálnak Tertullián egyházatyának a római magistratushoz intézett szavai: „Vizsgáljátok meg évkönyveiteket s úgy fogjátok találni, hogy ellenünk dühöngő fejedelmeitek mind olyanok, kiktől az üldöztetés is tisztelet. Ellenkezőleg: említsetek csak egyet is az isteni és emberi törvényeket ismerő uralkodók közül, kik a keresztényeket üldözték volna. Sőt olyat is idézhetünk, ki védőnknek nyilvánította magát, a bölcs Marcus Aureliust. Ha nem törölte is el nyíltan a testvéreink elleni rendszabályokat, legalább enyhítette őket a föladók elleni szigorúsága által. — „Nagy és jó“ e szavakkal jellemzi a
