Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1883

kedves üldözőt egy TIT. századbeli keresztény iró. Vegyük tekintetbe a birodalom óriási nagyság'át s be fogjuk látni, bogy e mellett a császár felelőssége a távol eső provinciákban hozott Ítéleteket illetőleg vajmi csekély. Az egyes provinciákba küldött rendeletéi csak kumauismusról tanúskodnak: egy keresztényt sem volt szabad bevádolni pusztán nevéért. Csakhogy a keresztény névvel akkori fölfogás szerint sok oly kötelesség járt, mely a bevett szokással s intézményekkel homlokegyenest ellenkezett. Alexandriai Kelemen szerint a hazát és a törvényeket is meg kell vetnie az igaz gnosticusnak, ha az Úr jobbján akar ülni. Más helyen (örigeues Contra Celsum 111. 30). azt olvassuk, hogy a lelki pásztor többet ér mint a magistratus, az egyház a keresztény valódi hazája. 0 nem örül a birodalom boldogságának, a haza romlása pedig nem egyéb előtte, mint a próféták jövendölésének teljesülte. A stoicismus cosmo- politismusában is veszély rejlett, de ellensúlyozta ezt a civili- satiónak és görög culturának lelkesült szeretete. — A keresztény hadi szolgálatot nem teljesit, mert a megtiltott vérontáson kivid e szolgálat oly actusokkal jár, melyeket a lelkiismeret bálványimádásnak néz; egynek tartja: harczolni a császárért vagy imádkozni érette. Kerüli a magistratusokat, mert ezeket elfogadva, hitelt adna annak a világnak, melyet rossznak lát. A kereszténység tehát külön államot képez az államban. — Egyébként a keresztények sok tekintetben loyalis alattvalók: soha nem forrongnak, hanem csak imádkoznak üldözőikért; daczára az üldöztetésnek, nem részesek Avidius Cassius lázadásában; vizsgálgatás nélkül engednek annak, kinek Isten a hatalmat adta.

E fontos különbözésekkel, kinem egyenlíthető ellenmondásokkal szemben alig fogunk csodálkozni ama nagyon elszomorító látványon, hogy senki sem szenved többet, mint a philosophia igaz barátja. De mit tegyen ? Egyszerre két ellentmondó dolog az ember nem lehet. M. Aurelius római volt; mikor a keresztényeket üldözi, mint római cselekszik. Fél század múlva egy másik római császár, Alexender Severus másként tett, de ő s y r i a i ember, s vállalata — hajótörést szenved. A római ügy összes későbbi restaurálói visszatérnek Traján, Hadrián, Antonin és M. Aurelius elveihez. Hősünk lelki nyugalma tehát ne ejtsen csodálkozásba!