Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1883
11 viharral és jégesővel zúdúlva. (Utóbbi adat annyiban kifogásolható, a mennyiben, mint alább látni fogjuk, keresztények aligha voltak a római seregben, egész légióra pedig épen nem szabad gondolnunk). Már közel volt terve valósításához, t. i. hogy a marco maimok, quadok és sarmaták országait római provinciákká tegye, midőn ama váratlan hirt hozzák, hogy Svfiában táborozó hadvezére, Avidius Cassius föllázadt ellene és császárnak kiáltotta ki magát. Hogy miért tette? — a felelet nagyon egyszerű: az erénynek mindig több ellensége volt mint a bűnnek. Avidius Cassius egyike azon keveseknek, kikben még volt valami a régi római szellemből. Ezek — természetesen — utálják M. Aurelius philosophusait, „a magas hivatalokra emelt, ősök nélküli, katonai talentumokban szűkölködő embereket, kik ehhez még nem is rómaiak, hanem keleti eredetűek. Avidius Cassiusnak nincs ellenszenve M. Aurelius iránt, de arról győződik meg, hogy az uralkodáshoz nem elég a philosophia s magát jobb császárnak tartja. M. Aurelius mint bölcsész nyugodtan fogadta a hirt, a birodalom békéjének érdekében azonban rögtön elindult a lázadó ellen. Avidius Cassiust, mielőtt a császárral találkozott, saját katonái ölték meg. „Miért fosztottatok meg a megbocsáthatás gyönyörétől?“ — mondá szomorúan a császár, midőn a lázadó tejét lábaihoz tevék. A többi lázadónak a senatus akarata ellenére megkegyelmezett. Mikor szerfölötti szelíd eljárását gáncsolva azt kérdezték tőle, mit gondol, mit tett volna vele Avidius, ha életben marad vala és győz, igy felelt: „nem úgy szolgáltam Istenemet, hogy az Avidiustól való legyőzetést megérdemeltem volna“. — A lázadás lecsillapulta után még egy ideig tartózkodott Smvrnában, Aegyptusban és Athénben, időközben nejét Faustinát elvesztvén, s 176. K. u. hosszú távoliét után a nép örömujongása közt végre visszatért Kómába. — A philosophia karjaiban nyugodtan remélte immár eltölthetni még hátralevő éveit. Azonban alig két éves béke után ismét meggyűlt a baja a barbárokkal; harmadszor is kénytelen volt ellenök menni. 179-ben ismét győzedelmeskedett a marcomannokon Carnuntum mellett de már nem fejezhette be a háborút. Márcz. 10. a táborban megbetegedett. Kosz gyomra miatt pár napja pusztán theriakkal*) *) Egy tája a mindent gyógyító szereknek. Hatósági fölügyelet alatt készítettek sok ceremóniával valami 50 szerből; fő alkatrésze az ópium volt.
