Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1883
meg kell jelennie, ott olvasgat, audientiát tart s nem törődik a gúnynyal. Mennyire fölötte állott a nép eme rút szenvedélyének, jellemző bizonyítéka ama felelet, melyet a nép sürgető kérésére adott, midőn ez egy vérengzésre kitűnően betanított oroszlán gazdájának, egy szolgának fölszabadítását kívánta. „Semmi olyasmit nem tett — úgymond a császár — mivel a szabadságot megérdemelte volna“. — Láttuk hősünket a beliigyek közűi kifejtett tevékenységében mint népének atyját, mint igazi nagy fejedelmet; —megmutatta, hogy a fegyverek z aj á b a n is helyén van a szíve és esze, hogy valódi hadvezért talentum. Alig csendesültek le a partkok és britan- nok, már is még nagyobb veszély fenyegette a birodalmat. A germánok legharcziasabb törzsei a marco maim ok és q u a- d o k fegyvert ragadtak s félelemmel és rettegéssel tölték el a birodalmat most annál inkább, hogy a Verus légióitól keletről áthozott pestis óriási mértékben pusztította a sereget és a népet.— A császárok 170. K. u. átléptek az Alpokon és győztek. Három évig maradt akkor M. Aurelius a pannoniai Carnuntumban*) s mindent elkövetett a határ biztosítására. Verus a visszautazást sürgette s el is indáit, de az utón hirtelen meghalt. S most M. Aurelius egyedül állott e vészes időben az óriási birodalom élén; a munka azonban emberére talált. Alig ülte meg fiával Commodusszal a diadalmi ünnepet, midőn egy évvel utóbb ismét személyes jelenlétére volt szükség Pannóniában. Az első háború teljesen kimerítette az állami kincstárt; a császár jogtalan adóval nem akarja terhelni a provinciákat. Mit tesz tehát? Árverést hirdet a császári kincsekre, saját vagyonára és két hónap alatt beszerzi a hadi költséget. — A harcz- térre érkezve, ismét győzedelmeskedik s nevezetesen a források szerint „Marcomannos in ipso transitu Danubii delevit“, tehát valószínűleg a Duna jegén. E harezban keletkezett a „légió í'u Imi natrix“ keresztény legendája. Valahol a Garan partján a császár vezetése alatti hadosztályt a quadok hirtelen egészen körülvették. Ily helyzetben az irtóztató hőség és szomjúság már végromlással fenyegette a rómaiakat, midőn némelyek szerint a császár, mások szerint a. seregében szolgáló keresztény légió imájára megnyíltak az ég csatornái a rómaiaknak enyhe esőt árasztva, az ellenségre ellenben soraikat pusztító szörnyű *) Város a Garan partján.
