Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1883

téveszti szem előtt az államnak tagjaival szemben való atyai kötelességeit: az Antoninus korabeli nőnevelő intézel mintájára hasonló nagyobb szabású intézetet alapit a lelenczek számára; gondja van a szegény, beteg gyermekekre: a „praetura tutelaria“ ézélja garantiát nyújtani az árvának; anyakönyveket vezettet; az élelmezés körüli jobb, ezélszerűbb intézkedéseivel az újabb éhínséget lehetetlenné teszi; szigorúbban ügyeltet az erkölcsökre. — Pártfogója a szegény rabszolgának. Alatta szűnik meg a rabszolgaság némely óriási félszegsége: az úr nem jogtalankodhatik a szolgával szemben; a testi fenyítés szabá- lyoztatik; a szolgát megölni crimen; a szolga, kivel ura rosz- szúl bánik arra kényszerítheti urát, hogy eladja; a szolga birtokot szerezhet magának; nem adható el külön családjától; keresetet indíthat gazdája ellen; ha a családnál nem jelentkezik örökös, a szolgák közt osztja föl a vagyont. A stoicismus- tól teljesen áthatva a természeti jogok megsértésének tekinti ugyan a rabszolgaságot, de el nem törülheti mert nemcsak philosophus, hanem római császár is, kinek a. hagyományokkal számozkodnia kell; az események, intézmények százados fejlődése erőszakot nem tűr. — A fiút az atya hatalma alatt hagyja, de nem mint birtokát. — A peres eljárást rövidíti. Tőkét helyez el szegény polgárok eltemetésére. A jog lelke ama nagy stoieus elv lön, hogy a vétkesség nem a tettben, hanem az akaratban van. Igv született a „római jog“. S e fejlődés- menetnek nem-ismerésé szerzett oly nagy hirt Justinian com- pilatorainak, pedig ez voltaképen a II. század nagy császárainak műve, melyet a III. századbeli magyarázók és jogtudósok tovább fejlesztettek. — AI. Aurelius nem ujitó, ellenkezőleg: reform-törekvéseinek conservativ jelleget igyekszik adni. Az embert mindig mint morális lényt tekinti, soha mint gépet vagy eszközt. Ha kora büntető codexét meg nem változtathatja, legalább alkalmazását enyhíti. — Az amphitheatralis intézmény ellen való törekvése hajótörést szenvedett: ez a nép életének egy része, melylyel nem szakíthatott. Mikor később a germán háborúban a gladiátorokat is föl akarta fegyverezni, majdnem lázadás tört ki. Az amphitheatrum vendégei az egycdűliek, kik őt nem szerették. Minden erejével protestál az intézmény ellen, s tőle telhetőleg enyhít a véres látványra kárhoztatottak sorsán: kötéltánczosok számára legalább szalmazsákokat rendel. Uly ritkán lát el oda, a mily ritkán csak teheti, s ha már