Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1881

8 követelni fogják, hogy a szerződés értelmében a tengert kiigyad, ne félj sőt a mit részegen modottál, azt józanul is legyen bátorságod kimondani; hozass asztalt a partra, s gyermekeket láss el poharakkal, hogy a tenger vizét nyújthassák neked, s ha már nagy néptömeg lesz együtt, végy egy poharat kezedbe, fordulj tanítványod felé s fönhangon kérdezd tőle (hogy mindenki hallgassa): Micsoda föltételeket kötöttünk ki? 0 bizonyára azt fogja válaszolni, hogy a tenger kiivását. Fordulj ekhor mindnyájokhoz ily szavakkal : „Sámosi férfiak, tudjátok mily sok folyó ömlik a-tengerbe ! Én azt fogadtam, hogy a tengert kiiszom, de nem a bele- ömlő folyamokat is, különítse tehát el tanítványom a tenger vizét a beleömlő folyók vizétől és akkor én kiiszom a tengert.“ Xanthus Aesopus tanácsa szerint cselekedett s mert a tanítvány a folyók vizét a tenger vizétől nem tudta el választani, Xanthus sem ihatta ki a tengert, mi által azt érte el, hogy a szerződés megsemmisíttetett.

Miként láthatjuk, Aesopus nagy veszélytől mentette meg Xanthust s azért egészen jogosan kérte urát, hogy jutalmazna őt meg, illetőleg váltsa be Ígéretét és tegye szabaddá. Xanthus megdorgálta őt, hogy az időt nem tudja bevárni, a midőn meglehetne már meggyőződve, miszerint neki is az van szándékában, t. i. őt szabaddá tenni, s hogy Aesopus annál inkább elhigyje, miszerint ez őszinte szándéka, a küszöb elé állitá öt, meghagyván neki, hogy, ha a fán két szarkát (hollót) fog látni, jelentse nála azonnal, mert úgymond, az kedvező jel lesz reá nézve mig ha csak egyet lát, az kedvezőtlen jel lenne, azaz azt jelentené, hogy a felszabadulásból semmi sem lesz. Aesopus két szarkát látván örömmel tudatá urával, de mire ez kifutott, a kettő közül egyik elrepült. Xanthus azon hitben, hogy Aesopus őt megcsalta, megverette. Mialatt Aesopust verték, Xanthust épen lakomára hívták, s távozóban volt, Aesopus a korbácsütések miatt jajgatott és így szólt a lakomába távozó Xan- thuskoz: Jaj nekem szerencsétlennek , engem u. is ki két sarkát láttam, megvernek, te pedig a ki csak egyet láttál lakomára mész, a jósjel tehát semmit sem ért.

A bölcsész a helyes megjegyzésre beszünteté a veretést