Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1881

Ez idő tájban történt, hogy Samosban, ünnepnapon hirtelen sas szállt le és a nyilvános gyűrűt elragadván egyik szolga keblébe veté. Ez esemény lehangolta a samosiakat és mindenképen szerették volna jelentőségét tudni. Xanthus^ kérték fel, magyarázná meg, mit jelent a jósjel és a midőn semmiképen sem tudta megmagyarázni, ismét csak Aesopusra szorult, a ki azonban ez úttal már csak, ha szabaddá tétetik, ígérte meg szolgálat készségét. Xanthus nem akarta őt szabaddá tenni, de a nép és a praetor befolyása folytán mégis csak megadta neki a szabadságot és a törvénzszéki szolga kikiáltá, hogy „Xanthus bölcsész szabadságot ad Ae- sopusnak.“ Mire így szólt a néphez: Samosi férfiak! A sas a madarak királya és mivel az uralkodói gyűrűt elragadva a szolga keblébe ejté, jelenti, hogy valamely jelenkori király szabadságtokat rabigába akarja hajtani s szentesített törvényeiteket megsemmisíteni. Hallván ezt a samosiak nagy szomorúság fogta el őket.

Nemsokára Croesus, Lydia királya, adófizetésre akarta szorítani a samosiakat, háborúval fenyegetvén őket. A samosiak azonban határozottan kimondották a követség előtt, hogy szabadok lévén, szolgákká nem fajúinak. Croesus tehát háborúra készült, ámde a követek figyelmeztették, hogy legyen óvatos a samosiakkal szemben, mert bölcs tanácsadójuk van Aesopus személyében, s inkább igyekezzék őt Ígéretekkel magához édesgetni, mert csak akkor győzheti le a samosiakat, ha Aesopus nem lesz közöttük. Aesopust nem kellett édesgetni, önként is Croesus előtt termett, és ily beszédet mondott: Bizonyos ember egyszer sáskákat fogdosott s azokat megölé ; de fogott tücsköt is s azt is megakará ölni, azonban a tücsök így szólt hozzá: „Miért ölsz meg engem minden ok nélkül, nem bántom én a bűzakalászt és más dologban sem ártok neked, csak tagjaim mozgatásával kellemesen csiripelek (krikelek) az utasok gyönyörére, szavamon kivül bennem mást nem találsz,“ E szavak hallatára szabadon bocsátá a tücsköt. Én is lábaidhoz borulok oh király, ne ölj meg minden ok nélkül, mert semmiben sem lehetek károdra, csakhogy rút test mellett kiváló beszéddel bírok. A király megkönyörült rajta és mondá: Nem én kegyelmezek életednek, hanem a