Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1881
— 20 — legelész. Tudod uram, hogy összeadás s kivonás által á mennyiségben eszes ember nem hibázkatik. Xanthus nem találván elég okot Aesopus megveretésére, megnyudogott, de azért fájt a foga Aesopusra s titkon minden módot felhasznált arra, hogy rajta boszuját kitöltse. A következő napon, egyik tanítványa fényes lakomát csapott, melyre Xanthus is hivatalos volt. Lakoma közben az egyes ételekből néhány darabot félre tett azon czélból, hogy feleségének fogja haza vinni annak jelettl, hogy ő róla sem feledkezett meg, és mivel Aesopus épen ott volt, átadta neki ezen szavakkal : Vidd el ezeket jóakarómnak. Aesopus átvevén a küldeményt útközben így gondolkozott : mivel ily kitűnő alkalom kínálkozik, megboszúlom magamat úrnőmön, a ki engem, mint új szolgát, többször megsértett és méltatlanúl bánt velem. Haza érkezve, leült a küszöbre, s midőn úrnője hozzá közelgett kíváncsiságát felidézendő az ételekkel telt kosarat megmutatá neki s midőn már felingerelte így szólt hozzá : Asszonyom, im ezt küldé férjed, ámde nem neked, hanem az ő jóakarójának. E szavak hallatára az úrnő már boszankodni kezdett és egészen felingerült állapotba jutott a midőn Aesopus a kutyát előhívta és részletenként mindent a kutyának vetett ily szavak közt : Zicaena egyél, az úr parancsolá, hogy ezeket neked adjam. Erre Aesopus visszatért a lakoma szinhelyére urához, a ki kíváncsian várta már s mintegy önelégültséggel kérdezé tőle : Xos át adtad jóakarómnak? Igen is, volt a válasz, mindent átadtam, és mellettem föl is falta mind. És mit szólt evés közben ? Szólni, nem szólt ugyan semmit sem, de bizonyára köszönettel gondol rád. Xanthus a beszélgetést abba hagyta azon reményben, hogy Aesopus mindent a maga rendjében végezett el, s tovább mulatozott. Ámde a feleség igen rósz néven vette azt, hogy férje róla megfeledkezett a kutyáról pedig nem s annyira szivére vette, hogy feltette magában, miszerint férjét el fogja hagyni s visszatér a szülői házba, sértett hiúsága nem engedé őt nyugodni, dúlt-fúlt magában, többször hangos sírásban tört ki. Mig az asszony így pattogott sértve érezvén magát, addig a lakoma vígan tovább folyt. A férj teljes önelégültséggel szellemi
