Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1880

5 —

képzet utódja tolul be az öntudatba s minden egyéb, nem rokon dispositiók felett győzedelmeskedik. Az öntudatba belépett ez uj képzet, a midőn meggyengül, mint utódot maga után vonja a vele legrokonabb dispositiót.

Ez elmélet szerint tehát az agyparányokkal közlött qualitativ vagy quantitativ rezgés, oly módon rendezi el az agyparányokat, bogy bizonyos adott ingerre, mely lehet külső vagy belső rezgés, bizonyos készséget nyernek, e rezgés ismétlésére. Most a legnehezebb részlet következnék, hogy lesz az agysejt rezgéséből érzet vagy képzet? Hartmann szerint minden agyparány már őseredetileg fel van ruházva érzéssel, melylyel minden vele közlött állapotváltozásra reagál. Ez álláspont első tekintetre matorialisticusnak látszik, a mi ellen Hartmann egyenesen tiltakozik s nyiltan kimondja: „Unser Standpunckt kann aber auch nimmermehr Materialismus heissen,“ mert szerinte az anyag maga immaterialis erők combinatiós resultatuma („die Materie ist ein Combinations resultat oder Summationsphänomen immaterieller Atomkräfte“), mert az anyag, úgymond, csak oly tüneménye a metaphysikai lényegnek, mint az érzet. Annyi tagadhatatlan, hogy elég szellemdús az elmélet, s az hogy az emlékező tehetség sok tüneménye megmagyarázható vele, s hogy a physikai rezgések tanai benne szép alkalmazást nyernek, mi elég valószínűvé teszi. Behatóbb vizsgálat előtt azonban a gyengeségek és hiányok is szembetűnnek, s mihelyt ogy elmélet nem birja azon tulajdonságot, hogy általa, körébe tartozó valamennyi tünemény megmagyarázható, a tudomány fóruma előtt igen kétessé lesz. Nem magyarázható meg ez elmélet értelmében az öntudat, nem a figyelem, s a midőn ezt Hartmann megkísérli, a nehézséget maga is megérzi, bonyolulttá lesz s fogalom és lényeg helyett, szavakba burkolt képeket ád. De őt itt sem hagyja el a képzelődés, s hogy c pontot illetőleg eszmcmenetéről, a világosság és érthetőség hiányáról meggyőződhessünk, elég lesz, ha a figyelemről mondott tételét idézzük, a melyben ugyanis egy német bölcselőhöz méltóan igy beszél :?„denn die Aufmerksamkeit ist ein in den Sinnesnerven centrifugaiéi’, hier aber innerhalb des central organs verbleibender und nur noch in Bezug auf die Stelte der actuellen erregenden Vorstellung als centrifugal