Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1880

i

Egy tudós forró láz következtében az f betűt felejtette el s helyette mindig cz-t mondott; egy spanyol költő elfeledte az olvasást; egy pap szélütésből felgyógyulva, elfeledte mind azt a mi a legutolsó négy év alatt történt, minden egyébre emlékezett. De legcsodálatosabb mondja Gregruss midőn valaki saját nevét feledi el, mint ez Thomson angol költőn és másokon megtörtént. Boerhave orvos említ egy spanyol költőt, ki betegsége után minden költeményét elfeledte. Egy másiknak fejére esett egy kő, s a sérülés folytán mind elfeledte a betűket. Egy spanyol tanuló ki hárfán jól tudott játszani, s a franczia nyelvet jól beszélte, miután agybeteg- ségéből fölépült nagyon csodálkozott, hogy ő tud fraucziául és ért a hárfa játékhoz s arra nem birt emlékezni hogy ö ezeket valaha tanulta volna, éppen úgy nem tudta hogy a jogtudomány terén szép ismeretei vannak, de bármely jogi kérdésre szépen tudott felelni. Annál különösebb azonban a következő történet, melyet Dr. Kartenbach közöl. Egy különben egészséges ember beszédje közben mások által fején megsértetett s azonnal elájult. Egy hétnél tovább feküdt, egészen öntudatlanul, életveszélyben, de abban a pillanatban a mint öntudathoz jutott tovább folytatta a megszakasztott beszédet, éppen azon szavakkal, melyek a sérülés előtt mondottakat kiegészítették, befejezték.

Az emlékező erőnek befolyása van az ember jellemére is. A háladatlanság sokszor nem egyéb mint megfeledkozés a jótéteményről. A hálátlan ember ugyanis vagy be nem látja a jótéteményt, nem érzi fontosságát, vagy hamar megfeledkezik róla. A jellemtelen embernél pl. az önzés játszván a legnagyobb szerepet ez minden egyéb képzetet hamar elnyom, vagy minden egyéb képzetet — énjének kénye — mint központ köré csoportosít. A könnyelműség szinte nem egyéb, mint hogy a cselekvés pillanatában nem jönnek az öntudatba azon képzetek, melyek a könnyelműt ettől vagy attól visszatartanák, nem jönnek pedig, mert vagy megszokta ökot már nem keresni azaz nem fontolgatja az indító okok értékét, vagy tévesen becsüli meg azokat. Azért a nevelőnek, külön- nöson a szüléknek, oda kell hatniok, hogy a gyermekeknél, már korán helyes eszmctársitásokat létesítsenek, azaz a gyermek már korán lássa meg, mi a bűn következvénye,

— 25 —