Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1880
16 pl- a gondolkodásban levő valamely képzet, viszonyban áll az egyidőre elnyomott tévképzettel, ezt felkelti, uralomra segíti, s a beteg azonnal megfeledkezik magáról. így pl. beszélik egy bolondról, hogy az csendes óraiban, képes volt bár miről helyesen gondolni, sőt az idegennek még mégis magyarázta hogy egyik vagy másik beteg collegája micsoda rögeszmében szenved, sajnálattal beszélt rögeszméikről, do midőn a többi közt egyik betegre mutat, s azt mondja felőle „ez a szegény azt hiszi hogy ő szent Péter“ nevetve fordul az idegen felé s folytatja „pedig az nem lehet hiszen az én vagyok.“ Tehát mindaddig magánál volt, mig szent Péter fogalma lelkében fel nem merült, ekkor azonban azonnal visszaesett az ő rögeszméjébe, hogy ő az. Az őrülésnél vagy bolondulásnál az összes lelki erő, de különösen az emlékező tehetség van megtámadva. Sőt sokszor csak is az emlékező tehetség van irritálva. A bolond gyakran helyesen ítél, jól következtet, csak hogy mint föntebb mondók, nem az igazi „én“ körül fordul elő e gondolatmenet, vagy is, egy tév képzet vagy gondolat oly erővel lépett fel az öntudatban, hogy az „én“ való képzetét elnyomta, vagy is az igazi „én“ képzete feledésbe ment. Sokszor csak az „én“ képzete nyomatik el az emlékezetből, minden egyéb képzet megmarad, de feltűnni csak annyiban fognak, a mennyiben a tévképzettel rokonok, vagy reá vonatkozással bírnak. Hogy mi lehet annak az oka, hogy az ember ön személyének tudatát elfelejti, vagy hogy az emlékezetből egy fogalom, gondolat előtűnik, hogy egyeduralmat gyakoroljon a többi képzetek felett, erre nézve az orvosi tudományban azon nézet uralkodik, hogy e lelki baj, agybetegség következménye, melynek ismét vagy szellemi megerőltetés, pl. egyoldalú gyakori mély gondolkodás, vagy testi baj az oka. A franczia tudományos akadémia 1875-ben erre vonatkozólag pályakérdést tűzött ki, a pályázatnál Despin franczia orvos nyerte el a jutalmat, ki egyenesen azt mondja hogy az őröltség, nem származhatik a szervezet kóros állapotából, előfordulhat, úgymond, minden oly pathologikus jelenség nélkül, melyet az orvos észrevehet. Azért azonban hogy ő nem tudott nyomára jönni, még nem következik az, hogy nem testi okok szüleménye. Amint az elöbbeniekből is
