Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1880
9 a kettő, gyakran egy más képzet tolul fel, s az ember nevetségeset mond vagy tesz, amint vagy az uj képzetnek hódol meg, vagy valamely öntudatlan, de helytelen mozgást tesz. így ha a kalapot kezében tartó, keresi a kalapot, s más megszámlálhatatlan példa. A figyelmetlenség és szórakozottságnak, egyik fóokozója az ifjúkorban a regényolvasás. A regény a megszokott, rendes, a valóságos világból, gyakran egy más, talán szebb, s legtöbbször az író által képzelt világba visz ; a nagy kalandok, érzelmes jelenetek, furcsa történetek, figyelmünket egy időre lekötik. A regény hőse vagy hősnője sokszor oly erősen vésődik az ifjú lólckbe, hogy minden más egyéb gondolatot kiszorít, nappal sőt még álmában is kiséri; megfeledkezik rendes foglalkozásáról, figyelmetlenné, szórakozottá válik a regény hősei által befolyá sóit fiatal elme, sőt ha az ő világát, foglalkozását összehasonlítja avval a képzőit jobb és szebb világgal, az éles ellentétnél fogva, elégületlen, ábrándok után kapkodó lesz, sőt már sokszor megtörtént, hogy a tanulási kedvet egészen lelohasztotta. A regény által a lélek kedves és kellemes állapotba helyeztetvén, minden kötelességet és komolyabb fogalmat e kedves állapot ellenségének tekint, míg a figyelem az ábrándkópek által kellemesen lelánczol- tatván, nehezen enged más képzeteket fölmerülni, a lélek fél mintegy a kijózanodástól, másra nem képes kellőleg figyelni. Mindez az emlékező tehetséget igen gyengíti. A jó emlékezőtehetségnek, a könnyű tanulásnak, másik igen fontos feltétele az érdek. Nem tekintve itt az érdeket mint a társadalmi élet motoricus erejét, az érdekről itt mint a figyelemnek rugójáról fogunk szólani. Minden ember azt, a mi őt bármi oknál fogva érdekli, tehát a mi iránt valami benső vonzalmat érez, szívesebben hallgatja, tanulja, mint azt a mi reá nézve, habár igen sokszor csak látszólag érdektelen. Az érdek mintegy erőt, tüzet ád a figyelemnek, s az ily figyelemnél minden képzet élénk, könnyen felfogható, sőt más képzeteknél, maradandóbb is. Az érdek oly erőt ad a figyelemnek, hogy a megfigyelendő tárgyból jövő ingereknek igen kevés akadálylyal kell az öntudat küszöbénél megküz- deniők, tehát nem csak könnyen jönnek az illető képzetek a lélekbe, hanem mert kevés ellenállással kellett megk üz-
