Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1880
10 deniök, oly élénken jönnek, hogy bizonyos testi érzetek is követik. A maga érdekes helyezteire kiki a legjobban s legélénkebben tud visszaemlékezni. Hogy tehát valamit könnyen felfoghassunk, hamar megtanulhassunk, érdekkel kell bírnunk a tárgy iránt, de mert az emberek testalkatukra lelki tehetségűkre külömbözők, az érdekek is külömbözők lesznek, s éppen abban van a nehézség, hogy bármely tárgy iránt természetszerűleg érdekkel nem viseltethetünk. Hogy tehát a bennünket nem érdeklő tárggyal, basznavohetőleg tudjunk foglalkozni, nincs egyéb bátra mint ellenszenvünket, vagy közönyösséngünket valamikép az érdek ruhájába öltöztetnünk. Szerintünk erre bárom mód tehetséges. Yagy maga a tárgy rejt magában ránk nézve valami érdeket, s azt mi keresve csak hamar feltaláljuk, vagy nem találjuk ugyan fel az érdeket, de tekintünk a tárgynak, hasznára, életfontosságára, vagy csak a jövőbeni használhatóságára, az érdeket tehát mintegy a szükségesség ruhájába öltöztetjük, vagy végre ha egyik móddal sem sikerült az érdeket felébresztenünk, itt az akarat, mondjuk categorikusan hogy kell, s a figyelmet az érdek hiányában az akarat fogja indítani. Minthogy az állandó érdek mint bajiam lép] fel az emberi életben, s hajlam szerint választ igen sok ember életpályát, minthogy az életben az is igen gyakori dolog, hogy az embert megcsalja a hajlama, azaz akkor veszi észre, hogy a választott pálya nem neki való, midőn már késő másat kezdeni, az érdeket már a fiatal korban minden szép és nemes felé kell irányítani, hogy ha a sors keze talán a hajlammal ellenkező pályára terel is, no kelljen azt egészen idegen és talán tűrhetetlen állapotnak képzelnünk, sőt lelkűnknek minden szépet tartalmazó kincstárából, merítsünk ahhoz eszmét és erőt! Ez a lélek egyoldalú művelése mellett soha sem lehetséges. Hogy az új dolgok sokkal jobban hatnak ránk, jobban érdekelnek mint a régiek, ismeretes dolog. Minél idősebbek leszünk, annál jobban ösmerjük a világot, annál kevesebb újat találunk. Hogy az öregkorban az ember emlékező tehetsége igen fogy, azt különösen annak tulajdonítják, hogy az embert a testi erők elhagyják, hogy az agyban is változások történnek. Nem kevés befolyással van azonban az agy
