Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1879

— 21 gondokat magára vonná. Ily kisded óvókban kellene a legmagyarabb vidékekről gyűjtött játékokat, gyermekversikéket és népmeséket meghonosítani, melyek a gyermek nemzeti érzetét és a magyaros ritmus iránti érzékét fejlesztenék. Ma ahol vannak is ily kisdedóvók vagy Frőbelkertek, egészen téves irányúak. Játékaik nem a gyermeki szellem szabad kifolyásai, hanem a felügyelő szeszélyétől függők. A bemagolt versek áta Iában fordítások vagy mondva csinált eredetiek, melyek a gyermek képzeletére, ritmikus érzékének magyaros irányú fejlesztésére semmi befolyást nem gyakorolnak. Pedig mily áldásos hatású lenne az ily intézet különösen nem magyar ajkú vidékeken. Egy egész környék kis nemzedékét képes volna egy ügyes és magyar érzelmű ápoló a nemzetnek megmenteni.

Ezt részben kárpótolni tudná a népiskola valódi magyar zamatú költemények oly módon való szavalata által, hogy belőlök a nemzeti ritmus kiérozzék. A gyermek különben is nagyon hajlandó a vers énekelve szavalására. Ezt a hajlamát nem elnyomni, sőt némelyeknél ápolni szükséges. Verstanulás után népmese következik, nem azért, hogy azt szóról-szóra bevágja, hanem hogy rajta tanuljon meg a fiú valamit helyesen előadni. A könyvszerinti magolás a a gyermeket arra szoktatja, hogy a betanulandó tárgy értelmén ne igen törje fejét. De ha megérti is, amit tanul, az ily módon nyert ismeret sohase válik oly igazi sajátjává, melylyel bármikor rendelkezhetnék. Mindig csak esetlegesen, azon képzetsorral együtt kerül vissza emlékezetébe, melynek társaságában azt betanulta. Emlékezetünk valódi birtoka csak az, mit magunk rendszereztünk. Ez előnye az induktív tanításmódnak, mely a rendszert a tanulóval állítatja össze. A könyvszerint való tanulás tehát az értelmet elöli s mindezért még azzal sem kárpótol, hogy a fiúnak azt az előadási (stilaris) ügyességet megadná, melyet némelyek attól várnak. Aki ismereteit maga szavaival elmondani még az iskolában meg nem tanulta, hogy volna képes saját gondolatait tetszetős alakba önteni. A könyvnélküli tanulásnak, ha az helyes hangsúlyozással történik, mégis megvan az a haszna, hogy a gyermeknek a ritmus és a numerozitás iránti érzékét fejleszti s leikébe bizonyos állandó kifezési alakot nyom, melybe azután ő is önti gondolatait. De ezt elérheti a tanító az által is, ha jó stílú művek helyes olvasására szoktatja növendékeit. Amint a fiú az ortográfia szabályait elsajátítá s értelmileg is fejlődésnek indult, Írásbeli dolgozatok készítésére szoktatandó. Kezdetben elégedjünk meg az utánzással. Mások gondo