Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1879

— 18

Itt van már, itt van már piros Pünkösd napja, Holnap lesz, holnap a második napja.

Vagy:

Jaj nincs nekem, jaj nincs nekem szép eladó lányom, Jaj ne tagadd, jaj ne tagadd, mert én Budán láttam.

Bennük sokszor alig van gondolat, de a ritmus élénk lüktetése miatt mégis kedveltek.

Ha a népszellem ama működését, mely szerint minden történetet, mondát, mesét, életigazságot, köszöntőt stb. ritmikus sorokba törekszik szedni, tekintetbe veszsziik, nem lesz nehéz magának a népies költészetnek keletkezését is megértenünk. S ha még hozzá gondoljuk, mi kép alakítja, nagyítja üzi-fűzi a nép a történteket s hogy törekszik egy hős körül csoportosítani mindazon eseményeket, melyek képzőletét megragadják: előttünk áll magának az epopéjának keletkezése is. Eleinte csak prózában keringnek egyes mondák, melyek mindig több és több elemet vesznek föl, mindinkább koncentrálódnak és tisztulnak, míg végre költői alakot vesznek föl. Tehát nem egy költői szellem alkotásai ezek, hanem egy egész népé; mert a költői bájnak oly gazdagságát, aminőt egy Ilias, Sahname vagy Nibelungenlied elénk tár, csak egy egész nép képzelődése varázsolhatja elő.

Ha a költői stílnál. vázolt fejlődési menetet a prózára is meg akarnék állapítani, vissza kellene térnünk oda, a hol a költői ritmus fejlődésének fonalát fölfogtuk, t. i. a népmesékre. Ez az a határvonal, melynél a költészet és próza ritmusa találkozik s a melytől kiinduló két ellentétes irány egyikén a költői, másikán pedig a prózai stíl fejlődik. Ezen polaris ellentét kiemelése után a prózai stíl jellemző vonásai maguktól kiválnak. Míg a költészet a ritmus szoros formái közt mozog, a prózát ép a ritmus változatossága jellemzi. Ennek lüktetéseit nem is szokták ritmusnak nevezni, mert ez alatt mindig bizonyos meghatározott tagú vagy méretű sorokat értenek, melyek több nyugvó pont által részekre osztva, bizonyos hullámszerű mozgáshoz hasonlítanak. A prózában is van emelkedés és ereszkedés, tehát hullámosság, de ez nem a szélcsendben levő tó szabályszerű hullámzása, mint a költeménynél. Van benne valami nem szabályszerű, de mégsem szabálytalan, mely az indulatok hevesebb kitörése alkalmával, mint a tenger viharos hánykódása, egész a szertelenig fokozó.ihatik. Néha önmagában nem szimmetrikus, de párhuzamban a bennük nyilatkozó