Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1879
— 12 — A tömeg azonban sokszor balul itél s a gazdag eszmei tartalmat föláldozza a külső diszért. A lírai áradozásokkal tele Gyöngyösi századokig homályba borítá a nemzet legnagyobb epikusát s Kazinczy szeme kellett hozzá, hogy a durva kéreg alatt rejlő drága gyöngyöt megismerjük. Ez a körülmény ösztönöz, hogy minden Írásművünkön a belső tartalmat külső díszszel párosítsuk. Ez oka, hogy jelen értekezésem legnagyobb részét épen az írásbeli külső csínra vonatkozó megjegyzésekkel fogom kitölteni. A stíl az a mód, amely által a művész eszméje megtestesül. Minden művészetben rendesen annyiféle stíl van, amennyi lángészt a maga terén fölmutathat. A genie nem jár a többiek által taposott ösvényen, hanem valami újat teremt, s szellemének eredeti bélyegét nem csak gondolataira, de kifejezési módjára is rányomja, úgy hogyha pár müvét tanulmány tárgyává tettük, a többinél már nem szükséges kérdezni a művész nevét. A stíl tehát magában az emberben rejlik ; annyiféle, amennyi maga az ember; megvannak mind azon tulajdonságai, a melyek az embernek. S ha már a tollvonásból is akarnak némelyek a jellemre következtetni, mennyivel inkább tehető ez azon kifejezési módból, melylyel az egyén jellemét külsőleg kialakítja. Valamint az egyén magán viseli kora jellegét, osztozik erényei és hibáiban, úgy a stílban is van valami olyan, ami a kor áltálános áramlatát elárulja. A reformatio heves harcának lüktetése, a forradalom lázas mozgalma azon kor elmeműveiben is viszhangra lelt. Az elnyomás okozta fájdalom és desperatio legélénkebben a kor líráján tükröződik vissza. Olvassuk csak a Rákóczy-mozgalom elfojtása után dúsan fölburjánzott költészet termékeit s nem szükséges a történelemtől kérni felvilágosítást. De egyéb áramlatok is nyomot hagynak a nyelven. A nyelvújítás korában az orthologia és neologia harca mindeu sorból fülünkbe hat, mit azon korban írtak. Mindezek jótékonyan hatnak a nyelvre, még a túlzás is megtenni gyümölcsét. A fa elhullatja fölösleges virágát s csak annyi termékeny ül meg, amennyit, táplálni képes. A nyelv minden harcból diadalmasan emelkedik ki. Győzzön akármelyik fél, a győzelem díja a nyelvé, mely magába veszi s megtartja a jót s elhullatja a roszat. A stíl az emberi szellem leghűbb kinyomata lévén, magába olvasztja mindazon vonásokat, melyek az emberi szellem fejlődési fokait jellemzik. Ezt nevezhetnék a stíl korszakos jellemzetessé- gének, mert kifolyása azon uralkodó érzületnek, mely bizonyos
