Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1877
5 angyala ország-szerte mindenfelé kiterjeszti halálos szárnyait. Oláh Miklós egri püspök Dohó Istvánt teszi egri várnagygyá. Szolnok, Temesvár, Drégely váraknak megvíttával Ámhát natoliai begler- hég, Ali budai, Hannivár belgrádi, Arszlán fehérvári, Dervis pécsi, Mehemet szendrői, Véli hatvani, sőt az illiriai és boszniai basák győzelemittasan indíták el 150. ezernyi hadaikat Szolnok alól, s Eger ostromát csak gyermek játéknak tekintek. A győzedelmei- ben elhízott ellenség, a mint megérkezett, mindjárt felkérte a várat. Dobó azonban két ezernyi harczossal úgy állott, mint pán- czélba öltözött szellem, válaszul egy koporsót függesztett a vár falára s megesküdött, hogy a töröknek minden izenetét olvasatla- nul égeti meg, és a várat utolsó cseppvéreig akarja védeni. A török ezután szünetlen törette ágyúival a falakat; de a várba vonult vidéki nép a réseket szint oly fáradhatatlanul becsinálta, mint az őrség vissza .verte az ellenség heves rohanásait. Az ostrom negyven napig tartott. Dobó kért segítséget a királytól, de nem kapott. Ámhát haragjában okt. 19-én utolsó rohanásra vezette ozmánjait. Dobónak a hazát és dicsőséget, hősi halált és örök üdvösséget említő hatályos szavaira magas lelkesedés szállotta meg a vár összes lakóit. Nők és leányok a férfiakkal vegyesen sietnek a falromokra és versenyt vívnak velők, néhánya fegyverrel is, a nagyobb rész köveket hengerítve, forró vizet szurkot öntve az ostromlókra. Ily hatalmas erkölcsi erőn nem győzhetett a török roppant száma; és Eger az éj beálltával meg lön mentve. A török eltakarodtával a várbeliek 12. ezer ágyúgömböt szedtek össze, mely a töröktől belövetett, s e hírrel három főbb zászlót küldtek Bécsbe a győzelem jeléül. *.) Eger várának eme hősi védelme oly fönséges, oly vonzó, oly szép, hogy nemcsak Eger, hanem az összes magyar haza és nemzet, sőt az egész világ történetében örökragyogásu csillagként tiin- döklik. E hősi cselekvény a mohácsi gyászos hanyatlás után ismét legszebb fényben, teljes glóriában mutatja föl a magyar törhetetlen vitézségét; s mint a harczias léleknagyság és szívbátorság rendkívüli tüneménye a honfit és honleányt imádással határos kegyelet- és magasztos büszkeséggel,- a világot pedig méltó csodálkozással tölti el. Azért minél többször, minél erősebben viszhangoztatjuk azt a honszeretet és nemzeti dicsekedés lángszavaival, annál inkább kedvelted és bámultatja magát. Ennek legméltányosabb elismerője és *) „Magyarország és Erdély képekben.,, Knbinyi F. és Vahot Imre, Pest 18Ö4. — „Történelem rövid előadásban.,, Vaszary Kolos. Győr. 1870.
