Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1877

6 legiinuepélvesebb dicsőítője a mi legnagyobb koszorús költőnk, Vö­rösmarty ; ez a nagyszerű történeti adatot irodalmunk fejledező korszakában (1827.) méltónak találta „Eger,, cziinü hőskölteményé­ben megénekelni. Bocsátkozzunk a három énekre fölosztott 2792. versből álló') költői műnek bírálásába. A költő e tiszta históriai korlátolt következményű eseményt érdekes regényes (romantícus) hőskölteménynyé magasította. Ezt bizonyítja a mű tartalmának egész folyamata; erről tanúskodik a költemény fantasztikusra irányzott műi törekvése, mely képzel­ni ünket élénken foglalkoztatja, kedélyünket erősen meghatja, mindaket- tőt pedig hevesen megragadva fölizgatja, és láugokba hozza. E hősköl­teményben, mint általában minden romauticus műben, ne keres­sük annyira a szelidebb érzeményeknek, mint sokkal inkább a lángoló képzelemnek, az indulatoknak és szenvedélyeknek megindu­lását. A mű e regényes természeténél fogva örömet, bánatot és vágyakat gerjeszt, vagy pedig csüggedést, reményt és gyönyörér­zetet kelt bennünk; a világot már vidám képekben mutatja, már sötét borongó homályban, vagy komor zivataros tüneményekben, sokszor szentimentális, néha lélekrázó, borzadalmas veszélyes jelene­teket állít az olvasó elé; majd ismét a regényesség varázsával in­gerel és csábít, egész lelkűnkben megrendít; képzelgő és érző te­hetségeinket megzavarja; s összes szellemi erőinket mozgásba hoz­ván, harmonikus nyugalmokat fölbontja. A hősköltemény eme természeténél fogva ellentétben áll az antique világ classicus hőskölteményeivel; mert ezeknek főjelleme: egyszerűség, lelki nyugalom, zavartalan egység, világosság, arányos öszhangzás. mintaszerű szabatosság, az indulatok mérséklése, a legnagyobb lelkesedés és szenvedély közepett gondosan megőrzött nyugott kedélyállapot és szigorúan határozott tárgyilagosság; s mert az óvilág classicus hőskölteményei ezen elősorolt tulajdonsá­gaiknál fogva úgy alkotvák, hogy semmit sem lehet hozzájok adni. és semmit sem lehet belőtök elvenni, anélkül hogy a szép arány meg ne bontassék. A classicus müvek eme jellegüknél fogva a fogékony és rom­latlan olvasóra nézve, ki nem gyönyörködik a szélsőségekben, meg­nyugtató és fölemelő hatással vannak; és minthogy szellemi tehet­ségeinket egyenlő képen érintik: lelkünk megzavart harmóniáját visszaállítják: a világot pedig s az életet egész természetesen a legnagyobb tökéletesség fokán rajzolják. A classicus müvekben a l) „Vörösmarty Munkái.“ II. k. Pest 1871.

Next

/
Thumbnails
Contents