Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1877
11 Álomhoz, melyről, hogy volt, nem tudni bizonynyal, Vajmi kemény lehet a harcznak törvénye, hogy a ki Évvel előbb velem a violákért bolyga mezőkön, Most a legszebbet kész volna tapodni utában: Oly rátartólag megyen a hadi rendnek előtte.,,,, (I. É. 392—395. v. gondolati gyöngédség; 396 406 naiv.) A naivnak egyik remek példánya még ez is: „Nénike! nézdsze pogány török ott mint szenved az ágyon, Vedd oltalmad alá: én félek tőle, szegénytől, Oh pedig olyan igen sajnálom, mert idegenben Itt egyedül vagyon, és nincs a ki kesergene rajta. Nem fog ez ölni magyart, de vészén kebelébe tanácsot Végtelen Istentől, s megtér gyógyulva hitünkre. Menj te azért s lásd el, magam addig odább megyek, és e Némberiekkel az ételeket sebeseknek elosztom.,, (II. É. 344 — 341 v.) Az ember mindig ember, de az embert különféle körülményeiben, lelkíiletének változatos állapotaiban híven jellemezni, a legnagyobb mtii titok. E titokhoz, melyet a múzsa csak választottainak súg meg, Vörösmarty,az „Eger,, utánozhatatlan dallója, legjobban ért. E miii avatottságánal fogva ő leghatározottabban tudja a mesterséget, hogyan kell a harczvilág vadságát engesztelőbb vonásokkal föllágyítani, s a keményebb nemű behatásokat gyöngédebb alakok, s mosolygó képek beszövése által szelídíteni. Ilyeneknek e remek költemény bővében van. Nagyon ügyesen leirvák a harczok, melyek a II. Ének nagy részét s a III. Éneket egészen betöltik. Ezeknek, valamint hőseinek, kivált- képen pedig Vasnak csatázási, változatos derék leírása nagy érdekeltséget keltenek. A bevégzés siet, de a legünnepiebb benyomást hagyja vissza. Dobónak fél mázsánvi kövekkel való csatázása képzőim! fönségesnek mondható. A képzelmi fönséget élénken jeleníti a költő eme verse is: „Áll maga naptűzként, s szeme a táborra világít. „ (I. É. 715. v.) Az érzelmi fönség pedig ezekben vagyon: „Oh haza! halmaidon s letarolt alföldi meződön Régi halál lakik, és dühödötten táboroz a harcz. Sírhalmok hegyeid, és völgyed sírgödör, ősi Nagyságod nagy romja magad, még állasz, utósó Harczodat állván a vas erőszak ütései ellen. „ (I. É. 2—6. v.) Az érzelmi fönségesnek képe nyilatkozik az eskünek eme szavaiban:
