Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1877

12

„Veszszen el, a ki Egert magyarán nem védi halálig,

A ki pogányra ügyel, ki szavát hordozza susogva,

S nemtelen árulást kezd szőnie, szörnyű halállal Veszszen el; álfeje vettessék török ebnek elébe,

S irgalom Istentől ne legyen lelkének örökké !„

(I. É. 443—447. v.) A költőnek ilyen és változatosnál változa- tosb szépségeivel, s gazdag képleteivel e remek költeménynek egész terjedelmében találkozunk. S most néhány szót , az előadásról.

Ez nem egészen tárgyilagos, sokszor elhagyja a költőt az eposzi nyugalom. A tiszta elbeszélő szerepet néha kihagyja, s a maga érzéseinek kölcsönöz elegiai hangot. így az I. É. 157—161. verseiben, midőn megindult bús hangon eképen zeng:

„Kisded Eger! mi nehéz zivatart vontál te magadra Száz ezerek fogják kapudat döngetni tekékkel,

S sztambuli bárdokkal; környül hordozva vaserdőt,

Nem had, egész ország ordítja tetődre hatalmát,

Rengeni fogsz, s tornyodnak alapja mozogni.„

Kitűnő hexameterei bájosan zengenek. Költői előadása áradozó, ömlik mint a hegyi patak, a mellett szabad, lelkes, erős és élénk színekkel festő. Merész hasonlatai —, gazdag képletei — és fenséges eszméinek forrása kimeríthetetlen, jelzői találók, és élénken festők. Ilyenek például, az I. Ében; had ütő hőskar; futamó szél; birodalmas termet; lomha nehéz ón; — a II. Ében: keserű ón; fene hajdúság; rózsás partok; a szép kéz forró hava; kor déritette szakái; — a III. Ében: fellegtitő rém, bús Ali; lomha tűnődés; lobogó harag; őrszemü párduca; aranyhaju nap; ádáz munka; szárnyas kopja; csorba világu hold ; sok hadas Ámhát; hademésztő Bornemisza; sátoros Ámhát; szélvész paripa sat. — Hasonlóképen rövid festői kifejezéseiben nagy élénkséget, sok eredetiséget és kellemesen meglepő újszerűséget találunk; mint: (Dobó) a haza bánatát hordozza szivében; szemében ölő tűz, a szabad elszántság megemésztő lángjai égnek: megvillan az ösvény ; Vas, a vasnak testvére; (Ida) szemének lángja kiégett; kevélységét megvítta maró bú; nem ragadozzuk csillaga fényét; (Pető) mint lobogó csillag mene; (Gergely) lelke nyugodt tenger, s a nagy természet titkaival gazdag. Keze közt a csendes elemnek jámborsága szűnik, s erejét elveszti az ártó; a csata menyköveit hordozza kezében az I. Éből; — (Omár) szégyene halmain áll; de tovább e bűn sora nem megy (eredeti); a hajnal szomorún meg- gjyujtja világát; gyászt lehele e térség; minden szellője sóhaj-