Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1876

5 —

kább összefüggenek az ifjúnak társadalmi és honpolgári állásával.

Közös abbeli meggyőződésünk, hogy az oktatás csak úgy hoz elé üdvös eredményt, ha tudatossá vált tanár és növendék, meg szülő és gyermek lelkében. Határozott célt kell tohát az oktatásnak maga elé kitűznie, melyet ismerjen aztán kellőleg az ifjú. Különben célját téveszté a gymasiumi nevelés.

Az erre való tekintet természetesen más és más a különböző irányú intézeteknél a szerint, a mint túlnyomólag a humaniórák részesülnek művelésben és amint a reáliák képezik az oktatás feladatát.

De még az a nehézség is fölmerül sokszor, hogy a helyes tanmódnak az individium egy vagy más tárgy felé rokonszenves fordulásával is meg kell küzdenie, mikor a puszta előszeretet megnehezíteni törekszik a gymnasium felkarolta cél élet- beléptetését mindencgy növendékében.

Eltekintve attól, hogy ez a fajta oktatás mellékesen mégis célozza az átalános műveltség megadását; kétszeres a nehézség a tanárok működésében, s igy a nevelés feladatának ho- vakorább való megoldásában okszerüleg keresik a szülők támogatását.

Nem az értesítők felett töprenkedés tehát, s nem is az ígéret, az örök szánom-bánom képezi a szülők rokonszenves megfigyelését; hanem az otthon észlelt hiányok óvatos számbavétele, és bizalom a tanárok iránt, mikor azok végezik — tá- gabb körben — az apák meg anyák kötelességét.

I.

A sympathetikus érdek.

Az érzelmek dolga ideális céloknak szolgálni. Közös sajátságunk az egyes eszmék után rajongás ; még inkább áll mód- jokban ez az ifjaknak, kiket a puszta szó, a merő képzelet játéka csak úgy elkapottá tesz, mint a parányi kisdedet apró csebecséje, bohókás mulatozásai. Az ideálok megértése, vagy ön- tudatatlan tisztelése velünk született valami, s ki mondhatja magáról, hogy nem merengett el oly képeken, miket egyedül a képzelem tud lelke elé varázsolni? A genius csókját aprajá- ban-öregében vettük mindnyájan, vagy igen sokan ; s ily