Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1876

körülmények közt a nagy eszmék iránt ébredt rokonszenv számbavétele kétséges maradhat-e?

Az itjú egészen a szivé; mit megfontolás, elmélkedés támaszt lelkében, azon is meglátható rögtön az érzelmesség köny- nyü leple, az a gyengéd burkolat, mely az ismeretek merev formáját kiválni még nem hagyja. Ebből az okból a szellemére hatás indokolt még akkor is, ha tán az eléje tárt ismeretek felfogása tudatosabbá vált az ő lelkében, mint többi társánál.

Ne higyük azt, hogy a fiatal lélek lassan-lassan ébredő működése nem fogad el, vagy épen nem szorul támaszra. Fokozatosan fejtekezik az csak ki az ideális felfogás, a képzelem alkotta ábrándok és vágyak köréből, mint valami burokból, s a szerető hozzájárulás azok részéről, kik hozzá legközelebb állók, bizonyára nem tévesztheti célját.

Egy kép a természetből, vagy a történelem rövidre sza, bott vázlata elegendők arra nézve, hogy az ifjú szellemét a lelkesedés tüze fogja át. Évről-évre a reflexiók világában mozog; kezdetben ugyan elfogultabb megfigyeléssel, de utóbb mindig tudatosabban.

Minden tárgynak megvan a uiaga fajta hatása; s azok nyelv-történelmi esoporja ép úgy melegít a haj dánkor vagy modern műveltség emlékein merengő lelkesedés tüzével, mint a reáliák boncolgatása itjú hevet önt a tudásvágyó szellem életébe.

Nem mondjuk ezzel azt, hogy kizárólag ezt az irányt, ezt a subjectív tulajdonságot figyeljék meg azok, kikhez a növendék művelése tartozik: a sympathetikus érdek, mint a mely gyökerét a házi nevelésben találja fel, s első sorban intensí- vitásra törekszik, nyilvánul elkülönített körben szintén, mikor nem a tanár és tanuló társak, hanem a csendes otthon hívja fel az ifjút a hallott elméletek, a tapasztalás, meg a megfigyelés nyújtotta eszméknek reflexiókká alakítására.

Ekként a rokonszenv (sympathiá), hogy intensívitássá magasuljon, nem az iskolát ismeri él jogos teréül, hanem a család körét, az egyszerű otthont, hol az ifjú szelleme lassan- kint önálló alapra vergödhetik.

Különös lehet ez az állítás azok előtt, kik megszokták már azt a szót, hogy a növendék otthon csupán a ráfigyelő vagy az einlóző szerepét vigye, s ha ebbéli dolgát elvégzé, szórakozzék.